Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Csöppüs István: A szarvasmarhaállomány alakulása Magyarországon a második világháború időszakában 1938—1944
Az említett táblázat adataiból kitűnik, hogy a többszöri területváltozás ellenére a tehén- és üszőállomány együttes aránya, mely a trianoni Magyarországon 1938-ban 74% volt, a területileg megnagyobbodott Magyarországon csupán 1942 és 43-ban emelkedett 75% fölé. Ha csak a felnőtt tehénállomány részesedésének változásait vizsgáljuk (a két éven aluli növendéküszők nélkül), a helyzet még kedvezőtlenebb, mert a trianoni 48,7%-os hányad, az 1942. évi Magyarország területén 44,8%-ra esett vissza, sőt ez évtől további — igaz jelentéktelen — csökkenő tendencia jutott érvényre. Hogy e negatív irányú jelenség okait feltárhassuk, kissé jobban el kell mélyednünk a tehén és üszőállomány kor szerinti megoszlását mutató adatokban. 1924—34 között a két éven aluli üszők hányada 15,2 — 16,5% körül ingadozott, a második világháború idején az 1942. évi Magyarország területén részesedésük 24%-ra emelkedett, a két éven felüli üszők és a felnőtt tehénállomány arányának csökkenése mellett. Különösen az előbbi korcsoport visszaesése figyelemreméltó. Az egyik oldalon tehát számottevő emelkedés, a másikon viszont (a két éven felüli üszők és tehenek) csökkenés. Ez arra utal, hogy a termelők a szarvasmarhakeret erőteljesebb mérvű növelését kívánták ugyan, de az évről-évre megismétlődő gyenge takarmánytermések, a rendelkezésre álló szűk takarmánybázis ez irányú törekvésüket akadályozta. A tenyésztők, hogy tőkéjüket valahogy átmentsék, inkább a kevesebb takarmányt igénylő növendék anyaállatokat szaporították és tartották, míg a két éven felüli üsző, valamint a felnőtt tehénállományból s más ivarcsoportból tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségeiknek. A bikák részesedése az 1942. évi Magyarország területén, a trianoni országrész 1938. évi helyzetéhez viszonyítva, csökkent. A süllyedés azonban nem jelentett bikahiányt, az állomány csak a fedezéshez szükséges szintre állt be. 10 Mivel a bikák csekély részét képezik az állománynak, a tehénhányad pedig fokozatos csökkenést jelzett, egyben körvonalaztuk a tinó, illetve az ökörállomány arányának alakulását is. Az ökrök aránya az 1942. évi Magyarország területén a trianoni országrészhez viszonyítva körülbelül éppen olyan arányban emelkedett, mint amilyen mértékben a teheneké csökkent. Az ökörállomány ilyetén alakulása eltért a trianoni terület 1911—35 időszakában mutatott fejlődéstől. 11 Akkor ugyanis a tehenek részesedése emelkedett, az ökröké pedig süllyedt. E folyamat most megfordult, mert a háború következtében igénybevett lovak kieső igaerejét fokozottabb mértékben az ökrök vették át. 10. A trianoni Magyarországon a földmivelésügyi kormányzat a harmincas évek közepétől a szarvasmarhaállomány minőségének javítása érdekében szigorúbb követelményt állított a köztenyésztésbe befogott bikákkal szemben. Támogatta a törzskönyvezett apaállatok tartását, a gyenge minőségű bikákat pedig kiselejteztette. Következményképpen, a piacokon a jó tenyészanyag iránt megnőtt a kereslet, ugyanakor az élénkülő gazdasági élet megfelelő árat biztosított a fiatal hízott bikák értékesítése terén. E folyamatot megakasztotta a második világháború kirobbanása. A háborús viszonyok nem kedveznek az állatállomány minőségét javító törekvéseknek, különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a területváltozások következtében igen silány bikaanyag - gondolunk itt elsősorban Kárpátalja és Erdély területére - került át. Az erdélyi részeken az átcsatolást követően sok községben 150-200 db tehénre jutott egy bika. - Wellmann Oszkár: A szarvasmarhatenyésztés kedvező előfeltételei Erdélyben. Magyar Állattenyésztés. Bp. 1940. Battha Pál: Erdély állattenyésztésének helyzete és fejlesztésének eszközei. Magyar Állattenyésztés. 1941. l\. Kiss Albert: Mezőgazdaságunk fejlődése 1895-1935. Bp. 1944. 61-65. 1.
