Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Csöppüs István: A szarvasmarhaállomány alakulása Magyarországon a második világháború időszakában 1938—1944
A másik tényező, amely gátolta a szarvasmarhaállomány mennyiségi fejlődését, a rendelkezésre álló szűk takarmány bázis. Az egerek 1939 őszén a lucerna és lóhere vetésterületében súlyos károkat okoztak. A cukorrépa terméseredménye sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így a melasz hiánya nem tette lehetővé, hogy az amúgy is silány szálastakarmányféléket megfelelően ízesítve felhasználhassák. 3 A kukorica termése pedig minőségi szempontból sikerült gyengén. Csak növelte a gondokat, hogy a hosszú kemény tél, a tavasz beköszöntésének elhúzódása miatt az állatok nem jutottak friss zöldtakarmányfélékhez. A tavaszi ár- és belvizek pedig a mélyebben fekvő rét s legelőterületet tették hasznavehetetlenné. Mindezen okok közrejátszottak abban, hogy a termelők tartózkodtak a létszám komolyabb növelésétől. Szemben az előző évvel, az 1941. évi tavaszi haszonállatösszeírás már 33,4%-os létszámemelkedést mutatott ki. Az igen jelentős mennyiségi növekedés azonban az 1940 augusztusában átcsatolt erdélyi területek szarvasmarhaállományának volt köszönhető. Figyelembevéve az átkerült erdélyi részek, 1938. évi létszámát, Magyarország 1940 tavaszi állománya 20,4%-kal növekedett. 4 De kedvező irányba befolyásolták e folyamatot — mint később látni fogjuk — a kormány különböző állományt növelő intézkedései is: a bevezetett hústalan napok és a növendékállatok vágási tilalma. További 24,8%-os szarvasmarhalétszám emelkedés állapítható meg 1942 tavaszán is, amely azonban már magában foglalta az 1941 áprilisában megszállt délvidéki területek állományát. E területrészeken az 1941. október 10-i reprezentatív felmérés 259 672 db szarvasmarhát számlált, ami az ország 1941. évi szarvasmarha létszámát 7,7 %-kal haladta meg. 5 Említeni kívánjuk, hogy a magyar kormány Kárpátalján a szarvasmarhaállomány feljavítása érdekében a sovány és a feljavított vágómarha éló'súly/kg árát 40-50 fillérrel felemelte. A felvásárlás eredményeként 1939-ben, de különösen 1940-ben 2,3 millió pengő értékben exportáltak vágottmarhát, ami kb 6-8 000 db-nak felelt meg. Az állam azonban más intézkedéseket is tett az itteni állomány minőségi javítása érdekében. Svájcból 400 db borzderes fajta tehenet hozott be és osztott szét, 30-40%-os kedvezményes áron a ruszin parasztok között. Egyben a földmivelésügyi kormányzat 20%-os állatvásárlási segélyben részesítette a kisparasztságot. A kormánynak e lépésével nemcsak gazdasági, de messzemenő politikai célkitűzései is voltak. Maga mögött kívánta felsorakoztatni a ruszin nemzetiséget és leszerelni a magyarellenes hangulatot. - OL. FM. 1939. 62-130. 147. Novy Ferenc gazdasági felügyelő, 1939. máj. 4. jel., valamint MGI. helyzetjelentés 44. sz. 3. MGI. 1940. februári helyzetjelentése. 4. Észak-Erdély átcsatolása következtében Románia az 1938. évi szarvasmarha-állományának 16,5%-át vesztette el. Az átkerült erdélyi területeken 1911-ben 858 025 db, 1938-ban 690 502 db szarvasmarhát tartottak nyilván. A csökkenés 19,6% volt, nagyobb mint a trianoni országrészen. Kereszty Barna és Bartha János: Keletmagyarország és Erdély gazdasági viszonyai. Bp. 1940. Adatokat közölt még, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági és Statisztikai Osztálya. A Romániától átcsatolt terület szarvasmarhaállományának abszolút és a mezőgazdasági területhez viszonyított relatív nagysága vármegyénként részletezve. Ld., Erdély mezőgazdasága. Szerk.: Farkas Árpád. Kolozsvár. 1944., valamint Szőllősy Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Magyar Stat. Szemle, 1940. 699-706. 1. 5. A megszállt Délvidékre vonatkozó adatok találhatók: MGI. irattárában. Ld. még, Szó'ts Gyula: A délvidék mezőgazdasági helyzete 1939-ben c. tanulmányt, amely a M.Kir. Kereskedelmi Hivatal 71.603/1941. KH. sz. készült melléklet. Továbbá, Schneider Árpád: A visszafoglalt délvidéki terület. Magyar Stat. Szemle, 1941. 779-801. 1. Jugoszlávia a megszállás következtében 1940. évi szarvasmarhaállományának 6,1%-át vesztette el. A délvidéki részeken 1911-39 között az állomány 9,7%-kal csökkent. (1911-ben: 253 200 és 1939-ben: 228 600 db).
