Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Lippóczy Norbert: I. Tokaj-Hegyaljáról Lengyelországban 1726-ban. II. A tokaji bor viszontagságos útja Lengyelországban a XVIII. században

polgárságát felvette, míg „Sigismundus Keler Bartphensis" nevét 1731-ben vezették be a gimnázium nyilvántartásába. Minden valószínűség szerint Kéler Pál fiai lehettek mindketten, utal erre a második fiú keresztneve is - Kéler Pál apja is a Zsigmond nevet viselte. Petrus Jaenichius, aki, mint említettem, a torunyi gimnázium rektora volt, Kéler cikkéhez írt előszavában így ír róla: „Amit a továbbiakban német nyelven a borról és szőlőművelésről elolvasunk, azt a tudós és tiszteletreméltó, e téren a legjáratosabb Kéler Pál úr, torunyi polgár ismerteti meg velünk." Hazánkfia közmegbecsült, tekintélyes személyiség volt, aki kereskedelmi foglalatosságából kifolyólag Toruny város tanácsával szemben nagyon kellemetlen ügybe keveredett. A torunyi levéltárban őrzött tanácsi jegyzőkönyvek és azok mellékletei tárják elénk Konopka Lukács braclawi pohárnok viselt dolgait, aki évtizedeken keresztül, 1739-től 1765-ben bekövetkezett haláláig pereskedett Toruny városával. Kéler Pál sok keserűséggel járó nehézségei csak egy kiragadott kis részletét teszik Toruny város és Konopka végletekig húzódó pörös ügyeinek. A történeti források általában nagyon kedvezőtlenül vélekednek Konopkáról: iszákos, féktelen, izgága „evokatornak", „vexatornak", csavargónak nevezik,

4 aki egyébként a „pincerna Braclaviensis" — braclavi főpohárnok címet is minden alap nélkül, a nagyobb tekintély kedvéért, önkényesen vette fel. Konopka Lukács, a notórius perpatvarkodó (pieniacz) lengyel nemes, egy reménytelennek látszó, több mint 70 esztendős, nem is nagy (1000 dukátos) követelés perét vásárolta meg potom pénzért 1739-ben a hitelezők örököseitől. Nota bene, e követelés hitelességéhez, mint később kiderült, nagyon sok kétség fért. Midőn Konopka 1742-ben kézhez vette a piotrkowski törvényszék ítéletét, mely szerint megengedtetik neki kárpótolnia magát Toruny város és a torunyi kereskedők árúin, beléjük kötött úton-útfélen, különösen az utóbbiakba, megtámadta őket fegyveres embereivel és árúikat kizsarolta erőszakkal. Kéler Pál, akinek jól jövedelmező kereskedelmi kapcsolatai voltak Magyarországgal, nagyon tartott Konopka szorongató támadásaitól. A városi tanács vádirata szerint 1742 júliusában megegyezett Konopkával egy bizonyos összegben, melynek fejében kapott tőle egy „salvus conductus"-t, azaz menlevelet, amely szerint Kéler árúit és szolgáit Konopka és emberei akadály nélkül átengedik Lengyelország útjain. Toruny város tanácsa nem ismerte el Konopka követelését és a piotrkowski törvényszék ítéletét. Mintegy feleletül kieszközölték Konopkával szemben a „salvus conductust" a torunyi kereskedők áruira és a város javaira III. Szász Ágost lengyel királynál, Kéler Pál kereskedőt pedig kihallgatásra rendelték a város tanácsa elé. A kihallgatás 1742. augusztus 20-án történt meg a polgármester kancelláriájában. A kihallgatásról készült feljegyzések mint a tanácsi jegyzőkönyv mellékletei találhatók a torunyi levéltárban.

5 4. „Ob Konopka (...) iudicialiter pro vagabundus erklärt." J. Wachslager titkára napjója 1746-ból. Archívum Torunskie, II. 46. a. 5. „Lffarta, die vom Herrn Kehler bey Herrn Konopka extrahierte Libertation betreffend." Archívum Torunskie, II. 42.