Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Lippóczy Norbert: I. Tokaj-Hegyaljáról Lengyelországban 1726-ban. II. A tokaji bor viszontagságos útja Lengyelországban a XVIII. században

csapatokban, mint a fergeteg zúdulnak a szőlőre. Ha ez utóbbiak megjelennek, minden eszközt felhasználnak elriasztásukra. Kereplő (kelep), parittya és fegyver, sőt még a fütykös is kézbe kerül, ha a lelőtt seregély a tőkék közé esik, mert ilyenkor utána csap a többi is. Ekkor már a további lövöldözés csak a szőlőben tenne kárt, ezért rántja elő a pásztor a keze ügyénél lévő karót. E seregélyes akkorddal fejezi be Kéler érdekes tanulmányát. Kiérezzük Kéler szavaiból, hogy valószínűen Tokajhegyalján nőtt fel vagy legalább is hosszabb időt töltött e szőlőkkel koszorúzott vidéken. Soraiból kicsendül a tokajhegyaljai gazdákkal, munkásokkal való együttérzése, megértően ecseteli gondjaikat, nehéz munkájukat. Szakértelme mind a szőlőművelésben, mind a borászatban feltűnően jó, de még nem mentes a kor hiedelmeitől, ilyen pl., hogy a száraz évek tokaji bora visszaküldi Lengyelországból az édességét vagy az igazi aranyat izzadó Furmint szőlőbogyó! Mégis éppen ezek a Kéler számára magyarázhatatlan rejtélyes csodák adják meg írásának a sajátságos, még XVIII. század-elejei zamatát. Ami a borászatot illeti, egyébként csak a szüreti munkákról emlékszik meg; — a borok ápolása, iskolázása, úgy látszik — véleménye szerint már a lengyelekre tartozik, vagy talán ez már az ő üzleti titka volt? Alighanem már Kéler idejében volt a lengyel szólás-mondás a tokaji borra: „Hungáriáé natum Poloniae educatum". A TOKAJI BOR VISZONTAGSÁGOS ÚTJA LENGYELORSZÁGBAN A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉN LIPPÓCZY NORBERT Kéler Pálnak a „Meletemata Thorunensia..."-ban megjelent színes írásából értesülünk a XVIII. század-eleji tokajhegyaljai szőlősgazdáink sok gonddal és küzködéssel járó munkájáról. Amíg azonban a féltő gond és munka közepette megtermett nagyszerű tokaji bor eljutott lengyel fogyasztójához, nem egyszer kellett viszontagságos, sőt kalandos eseményeket elviselnie. Dr. Walega Stanislaw tarnowi neves történész, Toruny múltjának nagyszerű ismerője hívta fel figyelmemet Toruny város levéltárára, amelyben Kéler Pállal kapcsolatos érdekes adatok találhatók. Kéler Pálnak, akit a lengyel források néha Kielernek, gyakrabban Kehlernek neveznek (pl. a Fugger név is Fukierré lengyelesedett), Torunyban bornagykereskedése volt, melyben a fő cikket a tokaji borok reprezentálták. Kéler 1719-ben telepedett le Torunyban és ugyanebben az esztendőben nyerte el a város polgárjogát is.

2 A Kéler család nyomait - úgy vélem - a „Matrikel des Gymnasiums zu Thorn" lapjain is megtaláljuk,

3 hiszen „Efraim Keler Bartphensis" 1719-ben lett a gimnázium tanulója, tehát éppen abban az esztendőben, amelyben Kéler Pál Toruny 2. A torunyi állami levéltár közlése. 3. Dr. Dombski Pál (Budapest) szives közlése.