Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében
azt is kötelességének esmérné, hogy eggy jegyzékbe jegyezné fel azon Lakosok neveit, kik az idegen kereskedőket szállással el látni kivannak". A fentiekből kétségtelenül kitetszik, hogy Selbstherr, mint egész Európát jól ismerő borkereskedő, elsősorban a saját érdekét tartja szem előtt. Az számára egy pillanatig sem kétséges, hogy a termelő-eladó és a vevő közé mindenképpen szükség van közvetítőre, de ez szerinte semmiképpen sem lehet a faktor, akár mert csak a saját keresetét tartja szem előtt, akár mert termelők által választva, azok érdekeit szolgálják és a vevő csak rosszul járhat. Ugyanez mondható el az uraságok faktorairól is. Ezért olyan megoldást javasol, mely a város vezetéséhez köti a borkereskedelmet, mert ez szerinte az eladó és a vevő érdekeit egyaránt szolgálja. Selbstherr Károly a továbbiakban arra is rámutat, hogy a faktorok még a vásárlás után is sok kárt okoznak. „Nagy vissza élést tesznek továbbá a' Factorok még a fuvarbér alkujával is közönségesen a' vevőkkel meg alkusznak minden Hordó vétel ára iránt a' mellyért a' Bort áltvitetik. ök szegődtetik azután a fuvarosokat 's annyira húzzák vonnyák, hogy azok az alku mellett meg nem állhatván a' Borokból szereznek magoknak kárpótlást, azokat meg lopják, vagy a' Hordókat épen fel is cserélik — ez valóságos történt dolog, ezt én magam tapasztaltam ". Éppen ezért azt javasolta, hogy mint az eladók, úgy a fuvarosok is jegyeztessék be magukat és így ,,a' vévő is választ közülük a' kivel fuvaroztatni akarja a borát". 33 A fentiekből világosan látszik, hogy a faktorok ténykedését a vizsgált félszázad alatt több oldalról kifogásolták és igyekeztek azt szabályozni és kisebb térre szorítani. De maga az általános fejlődés is egy idő után a faktorok ellen dolgozott. A nagy kereskedők ugyanis egy helyen és lehetőleg azonos minőségű bort kívántak vásárolni. Ezt az igényt felismerve már 1834-ben a legnagyobb hegyaljai szőlőbirtokosok és kereskedők elhatározták, hogy Hegyaljai Borkereskedési Társaságot hoznak létre részvénytársasági alapon. Ennek „minden czélja az elhanyatlott bor kereskedésnek talpraállitása 's virágzásba hozása"; továbbá maga elé tűzte: „a' hegy aílyai bor eránt meg csökkent bizodalomnSk hellyre állítását". 34 Az ezer részvény darabját 200 ezüst forintjával számolták, így természetesen csak a vagyonosok tudták ezt nélkülözni, annál is inkább, mert a nyereséget évenként felosztani szándékozták, de az alaptőke tizenkét évig együttmaradt. Mindebből következik, hogy a faktorok tevékenységét a nagytermelők háttérbe tudták szorítani, de nem a kistermelők, akiket a szükség az azonnali eladásra kényszerített és így még sokáig nem menekedtek meg a faktorok kizsákmányolásától. A nagytermelők érdekeit védő Hegyaljai Bormüvelő Egyesület, mely a korábbi előkészületekre támaszkodva csak a szabadságharc leverése után alakult meg, 1859. március 17-én Mádon báró Vay Miklós elnöklésével megtartott választmányi ülésen a faktorok - borügynökök kérdésével foglalkozott. Az ügy előadója Vitéz Vince 33. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok IV-l/p/33. I. terem. A szöveg eredetije német, amit 1842-ben Kolosy József táblabíró fordított magyarra ezen a címen: „Selbscher Boroszló Nagy Kereskedőnek észre vételei a' Hegyallyai Borkereskedés iránt". 34. Matolay G. 1842. a borkereskedő' társulatokról 1. még részletesebben Balásházy J. 1856. 158-253.
