Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében

A faktorok mesterkedése kimeríthetetlennek látszott, amint erről a tanúk szinte egyöntetűen tanúskodtak. így „...mások a' bor tulajdonosoktól a' bor utolsó árát ki tudták, a' Kupecznek drágábban adván el, a' felesleget eltették, hogy sokan köszülük dicsekedtek, hogy 1000 frt factor pénzt kaptak egy szüretben, hogy a Kupeczeket is meg csalják rosszabb bort drágábban adván el nékiek 's a jót nem tudatván velők, hogy a' hol több factorpénzt kapnak a Kupeczet azokhoz visznek. 4 's 5 frt factorpénzt fizessenek, hogy csak az utolsó szükségben kerül sor az 2 forintosokra"

1 8 A legtöbb kifogás a faktorokkal kapcsolatban a magasabb vagy az eladótól és a vevőtől egyaránt megvett faktorpénzből adódott. így Prosz Sámuel „az eladott minden hordótól 2 frt factor pénzt vett, fáradozása jutalmát a' kupeczekkel is külön megfizettetvén magának". Az olaszliszkai faktor kétszeresen is törvénytelennek minősült: először mert hordónként dupla pénzt követelt, másodszor mert ezt kétszer vette meg. Tolcsván ugyanekkor: „A borokra a' tulajdonos híre nélkül alkusznak a kupeczekkel, későbben pedig fele áron veszik meg magától a tulajdonostól, 's a' szegény adófizetőnek kárával a' képpen gazdagodnak." Hasonló eljárásmódot Sárospatakról is, mint általánost, jegyeztek fel.

19 A faktorok ellen nemcsak a helyi eladók, hanem a külföldi kereskedők is panaszkodtak. így Galiciából több borkereskedő fordult Szemere István alispánhoz, hogy hamis híradásokkal ámítják őket, a megengedettnél magasabb factorpénzt követelnek, igen drágán szabják meg szállásuk és kosztjuk árát.

20 A külső és belső panaszok arra indították a vármegyét, hogy alaposabban utána nézzen a faktorok működésének. így többek között néhányat, akikben legjobban megbíztak feleskették munkájuk végzésére. Megfelelő változást azonban ez sem hozott. Hiszen maga a megye egyik vezetője így nyilatkozott: „... a factorok szükségtelen, sőt káros tetteket 's monopóliumokat, magam egyenes megcsalattatását nem adhatom elő, mert... a szükség kéntelenített a' termésemet eladni mennél alább".

2 1 Vagyis a faktorok anyagilag kezükben tartották a termelőket. Ennek ellenére olyan végzés született 1826. január 21-én, mely a vizsgálatok alapján a vármegye jóváhagyásáig az egész Hegyaljára elrendelte a különböző csalárdságra hivatkozva, a korábbi rendeletek alapján, a faktorság megszüntetését és az ellenszegülők tömlöcbe vetését. A továbbiakban a kereskedők tájékozódásának kielégítésére az alábbiakat rendelték el: „Minden Szőllős 's Boros Gazdák és Birtokosok az Városok 's Helységek Elöljárói által oda utasíttatnak: hogy ha tették eladó Boraiknak Lajstromát, melyből a Borideje, 's minémüsége is ki tessék, az Városok 's Helységek Elöljáróinak mutassák bé, azon Elöljárók pedig ezen Lajstromoknak irt mutatása szerént köteleztetnek a' közben jövendő 's magokat be jelentő Bor Kupeczeket ingyen oda utasítani ahová, 's amelly pinczébe a Kupecz kívánkozni fog". A rendelet készítője Szemere Péter megyei aljegyző még a nyelvi nehézségek kiküszöbölésére is gondolt: „Hogy pedig az idegeneknek is tudomásokra lehessen ezen rendelés a' szükséges alkalmaztatás végett Németh, Tóth, Lengyel, és 'Sidó 18. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-l/p/33. I. terem. 19. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-1/p/3 3.1. terem. 20. Matolay G. 1842. 21. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-l/p/33. I. terem.