Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében
nyelvekre a' Járásbeli Fő Szolga Biró által le fordittatván, minden nevezetesebb Vendég Fogadóknál és Korcsmáknál a város Pecsétjei alatt ki ragasztasson". 22 Ugyanezen év május 2-án egy Tokajban kelt főszolgabírói rendelkezés a faktorok, de különösképpen a zsidó faktorok működését teljes egészében eltiltja, de egyben azt is megállapítja, hogy az eltiltások ellenére azok foglalkozásukat tovább űzik és nem szűnnek meg: „... a' bejövő kereskedőket alattomos és kárhozatos módon magokhoz kecsegtetni, másoktól elvonni, azoknak borait, kiket megszorult állapotban tapasztalnak, szembetűnő nagy olcsósággal a' kereskedők kézire jádzottatni, magokba az alkudozásokba is belé ereszkedni és az eladóktól is a' csupa eladásért jutalmat kivánni". A már korábban hozott rendelkezések sem jártak kellő eredménnyel, mert az értékesítés lehetősége a faktorok kezébe került és ha nem kapták meg a kért díjat, akkor könnyen elkerülhették az illető borosgazdát. A hatóság a visszaélések megakadályozására minden segítséget megígért, hogy az eladók „... semmi nemű fizetésre, húzásra és vonásra ne szoritódhassanak, teljes erejökben magyaráztassanak meg, minden lehető helyeken és módokon hirdettessenek ki és a' legnagyobb felvigyázás alatt szorosan feltartatván 's végrehajtatván, azok kik ezen határozásokat megszegni bátorkodnának, azonnal a' közfogdába, további megfenyitések végett, a' Járásbeli Sz. Biró által küldettesenek be". 23 Minden esetre a szigorú rendelkezés nem tartott sokáig, mert 1827. március 7-én Sátoraljaújhelyen tartott megyei közgyűlésen már azt tárgyalják, hogy a tilalmazása felsőbb rendelkezésekkel ellenkezik, mert nem segíti elő a kereskedés virágzását: „... a borok eladásába befolyó úgy nevezett Factoroknak el rendeltetésére az elő adott szempontokból kívánt további jelentés tétessék, 's fel maradván a Factorság szine alatt gyakorlott visszaéléseknek zaboláztatása a további rendelkezésig..." 24 1830. szeptember 21-én egy általánosabb rendelkezés végre némiképpen szabályozta a faktorok működését : „III M Tczikk. Factorok rendbe szedetessenek. 1. Legfellyebb 4 egy határra, a földesurán kívül, ha tart. 2. Minek előtte a vevő a községházánál az eladó borok sorát el olvassa, addig sehova ne vigyék - más helység határába sem. 3. Jutalmukat a megyék határozzák. 5. Senki a megye engedelme nélkül ne faktoroskodjék". 25 Ez a rendelkezés kétségtelenül jelentett bizonyos haladást a faktorok működésének egységesítésében, de a kérdések többségét mégsem oldotta meg. Először is túlságosan általános az a megállapítása, mely minden hatám egyformán négy faktort engedélyez, hiszen a nagyobb területtel rendelkező városok szőlője többszöröse volt némelyik faluénak. A nagyobb helyeken bonyolódott le a kereskedelem döntő többsége. Általában egy-egy településen az engedélyezettnél tízszeresen is több faktor tevékenykedett. így Tályán 1824-ben a faktorok jegyzékéből kiderült, hogy 62 faktor 672 hordó bor közvetítéséért 867 forintot vett fel. 26 Ezek természetesen továbbra sem hagytak fel 22. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-1/p/33. I. terem. 23. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-l/p/33.1. terem. 24. SÁL. Zemplén vm. jegyzó'könyvei. 125/57 25. Matolay G. 1842. 26. SÁL. Vegyes közgyűlési iratok. IV-l/p/33.1. terem.
