Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében

kóstolásban ne avatkozzék, sőt azon jelen se legyen, és a' jutalmat kötelességül se egyiktől, se másiktól ne kivánnya".

14 A faktorok tehát ebben a korban sokszor maguk is vásároltak, eladtak, bort csempésztek és mind ezzel megkárosították a kis és nagy termelőket egyaránt. Míg a megye, egyrészt jelentős büntetést helyezett kilátásba, a másik oldalon semmit sem tett a becsületes faktorok megvédése és díjazása érdekében, hanem a vevő és az eladó jóindulatára bízta, hogy mennyivel jutalmazzák fáradságát, de „kötelességül" nem várhatott semmit. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a szigorú büntetések ellenére is minden ment tovább a régi úton. A későbbiekben csaknem minden évben újra és újra megerősítik a fenti rendelkezéseket, különösebb eredmény nélkül. 1819-ben a vármegye elrendeli, hogy a faktorok nem csinálhatnak aszút, a faktorokat pedig nyolc napon belül minden hegyaljai községben és városban össze kell írni.

15 Nem tudom mi lett e rendelkezés eredménye, de 1820-ban: ,,A' Factorocnak a' bor eladás-vevésben be folyása tiltatván, 's a' gátlóknak tömlöczbe hozatala rendeltetett".

16 Ezzel a rendelkezéssel tulajdonképpen a faktorok működését igyekezett a megye teljesen meggátolni. Az okot erre a töménytelen visszaélés adta, melynek gazdag változatosságát több alkalommal is felsorolják. Érdemes ezek közül néhányat megnézni. 1821-ből írják, hogy „Factor sokszor ide való 'Sidókat lengyel féle ruhákba öltöztetve a termesztőt árleszállitásával elámítják".

1 7 Tálya városa 1825-ben a megyéhez folyamodott azzal, hogy a faktorok visszaélései nagyon sok kárt tesznek a borkereskedésnek. Az egyik legfőbb kifogás az, hogy vidékről hoznak be gyengébb minőségű borokat, azokat a megvesztegetett tályai lakosok pincéiben helyezik el és azt a kupecnek, mint hegyaljait adják el. Ezzel jelentős többlet nyereségre tesznek szert. Ugyanakkor, amikor a helybeliek jóminőségű boraikat csak apródonként 4—6—10 hordójával tudják eladni. Sokszor azzal áltatták a tulajdonosokat, hogy majd felmegy a bor ára s mikor az nem következett be, akkor maguk olcsón vásárolták azt fel. Nyomárkay József kiküldött táblabíró áttanulmányozta: „... az 1824^ esztendei factorok Lajstormát, mellyből kitetszik, hogy 62 factor által 672 hordó eladott borért 867 frt 3 Xrt fizettek, ebből is láttcik, hogy némely factorok előre ki alkudták a factor pénzt (kiemelés B.I.), mások erővel elvették, mások ismét a' bor tulajdonosokat akadályozták a' kupeczczel való öszve jövetelben, mások midőn látták, hogy a' kupecznek az alku alatt kedve volt, ott alkudoztak a' factor pénz mennyisége felett, ha kívánságok nem tellyesittetett a' kupecet a pincéből kivitték, mások a' bort el sem adták csak kupeczet vittek, mégis factor pénzt kívántak. Többen közülük a' borokat megvették, apródonként fizették ital árába bé számították, az árának nagyobb részét eltagadták... mások ha a bor nálok nélkül adódott el, mégis factor pénzt kívántak, azzal fenyegetvén az eladót, hogy másszor is kell factor!" 14. SÁL. Zemplén vm. jegyzőkönyvei 962/1798. A rendelkezés ellentmondásos, mint általában a faktorok megitélése. 15. Matolay G. 1842. (kivonat). 16. SÁL. Zemplén vm. jegyzőkönyvei 1767/1820. 17. Matolay G. 1842. (kivonat).