Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében

A nagyobb, főleg lengyel kereskedőknek már a XVII. században is akadtak helyi képviselőik Tokaj-Hegyalján, amit a Szepesi Kamara egy feljegyzése bizonyít: „...az idegenek, nevezetesen a lengyelek és a zsidók, már a tavasz beáltakor megállapodnak saját levelezőikkel (birtokosokkal), valamint az egyes hegyaljai városok lakosaival a borárak tekintetében, a borokra előleget adnak és ennek fejében szüret idején az egész termést vagy legalább is annak legválogatottabb hányadát követelik".

11 A faktorok elszaporodását bizonyítja Matolay Gábor, aki a múlt század első felének egyik legjobb hegyaljai borszakértője volt: „Mind addig nem nagy szükség vala ezekre a' bor hitelének, becsének fenntartása végett, míg a' lengyel Schlachta maga járt bort venni, már ez ki is ment szőllőbe esméretes gazdájához 's pinczéjéhez, de már most harmadik közben jövőnek keze által menvén, sokszor meg csalatkozik az eladó és vevő egyaránt".

12 A faktorok megrendszabályozására Zemplén megye 1791-ben határozatot hozott egy bizottság jelentése alapján. Ebben többek között az alábbiakat rendeli el: „Semmi 'Sidónak vagy Lengyelnek senki a' maga házánál bort csinálni ne engedtessen, sem véle ne czimboráljon, sem részére vásárlást ne tehessen, se házába vagy borházába ne fogadhasson , sem 'Sidó Factor ne lehessen, sem asszu szőlővel kósert csinálni (csak ordinarium) actio Fiscalis vagy tömlöczözés büntetése alatt, és ugy a' kül asszunak bé hozatolására adott csalárd bizonyító levél az alá jöjjön".

13 Ennek a rendelkezésnek nem sok foganatja lehetett, éppen ezért a megye, mely egyben a legnagyobb szőlőbirtokosok érdekvédelmi szervezete is volt ebben a korban, a királytól kéri az 1723. évi 118. és az 1729. évi 12. tc. újból történő megerősítését, továbbá az 1741. évi 29. tc. rendelkezésének megújítását, mely szerint, akinek a Hegyalján nincsen szőlőjük, ezért nem sokat törődnek a bor minőségével és hírével, aszú szőlőből nem készíthetnek bort. 1798-ban a jóváhagyás meg is történt, amit az egész országban kihirdettek. Ez a rendelkezés azonban a korábbiakkal ellentétben a 12. pont után tartalmazott még egy bekezdést: „A' Factor (kiemelés B.L) név alatt olly vakmerőségre vetemedtek, hogy ha valakit nagyon meg-szorult állapotban lenni tapasztolnak, annak a' leg-jobb Borát-is, vagy más neve 's szine alatt, vagy tulajdon nevekben-is magoknak nagy Oltson meg-szerzik, vagy hasonló óltsósággal a' kereskedő kezéhez játzodtatták, 's még-is valamint a' Vevőtől, a' szerentsés vételért, ugy az eladótól a' Tsupa el-adásért, nagy jutalmat kivannak, melly ha tsekély, a' másszori el-adáshoz a' Boros Gazdának reménysége nem lehet. E' mellett különös Mesterségekkel, 's Contractusokkal a' külső bort a' Hegyallyára bé-hordják, és itten valamint a' Hegyallyának, ugy a' kereskedőnek nagy kárával, de magok tulajdon nagy hasznával el-adják. Egy szóval ők gazdagulnak a' Boros Gazdák pedig szegényednek. Ezen gonosznak el-háritására tehát meg-határoztatott: Hogy ezután se 'Sidó, se Keresztyén illy móddal Factoroskodni (kiemelés B.L) ne merészeilyen 24 páltzavagy ha Nemes annyi forint büntetés alatt. Mindazonáltal az idegen embert, ha kivánnya, Boros Gazdák Házához akárkinek vezetni nem tiltatik, tsak hogy az alkudozásban, és Bor 11. Komoróczy Gy. 1944. 119, latin eredetijét 1. 318. 12. Matolay G. 1842. 13. Matolay G. 1842. (másolat).