Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében

személy a vevő és az eladó között, kiknek megbízásából és számukra árukat keres és vásárol".

6 A hajhász ugyancsak nyelvújítási szó, mely a XIX. század első feléből származik. „Alsóbb rendű kereskedési biztos, kinek hivatása megtudni, kikutatni hol mi eladó van"; a továbbiakban azt is megjegyzik, hogy az alkusz szinonimája. Valószínűleg a vadásznyelvből történt átvétel.

7 Az eszközlő elnevezés ,közbenjáró, végrehajtó' jelentéssel ugyancsak a XIX. század első felében tűnik fel,

8 de úgy látszik, hogy ebben az értelemben elsősorban Hegyalján lehetett használatos. Ezek az elnevezések a XIX. század közepétől lassan kiszorították a korábbi faktor megjelölést, majd ezeket később háttérbe szorította az ugyancsak nyelvújítási eredetű ügynök.

9 Maguk az elnevezések {faktor, alkusz, hajhász, eszközlő, ügynök) viszonylag új keletűek és éppen ezért egyben arról tanúskodnak, hogy maga a faktorok intézménye, legalább is az alább ismertetett formában nem lehet régi. Ezt állítja egy olyan szakember feljegyzése is, akinek véleményét biztosan elfogadhatjuk:,,... itt annyira elszaporodtak (ti. a faktorok, B.I.), holott semmi szükség ő reájok nintsen, valamint régenten nem volt (kiemelés B.L), mert itten nintsen olly nagy városok, hogy keresve kén keresni a' szőlőt vagy pinczét, a' Gazdák lakásaikat, mint 4000 házból 's 7000 ember vagy nagyobb népességből álló városokban."

10 A faktorok feladata tulajdonképpen az lett volna, hogy a termelők és a kereskedők között kapcsolatot létesítsenek. Amikor a többnyire külföldi kereskedő megérkezett valamelyik hegyaljai városba, akkor felkereste az egyik faktort és közölte, hogy milyen minőségű bort, milyen mennyiségben kíván vásárolni. A faktor jól ismerve a kínálatot oda vitte el, ahol az igény kielégítését leginkább remélte. Maga - elvben — a kóstolásban, alkuban nem vehetett részt. Az üzlet megkötése után az eladótól, illetve a bor kupectől hordónként, néha akónként közvetítési díjat kapott. Maga bort nem vásárolhatott és nem adhatott el. E feltételeket és kívánalmakat azonban csak a legritkább esetben teljesítették. Mindez az un. ügynöki tevékenység legkezdetlegesebb formája, mely lényegében az eladó és vevő közötti személyes kapcsolat megteremtésére korlátozódott. A faktoroknak a rendelkezések értelmében a termelésben semmi részük nem lehetett volna. Minden bizonnyal voltak faktorok a korábbi századokban is, néhol utalnak is erre a források, de jelentőségük a XVIII. század második felétől növekedett meg a kereskedelem kapitalista irányú fejlődésével. A termelő és fogyasztó közé mind többen ékelődtek be. A hegyaljai bor esetében a termelő a faktor közbejöttével eladta áruját a borkupecnek, aki azt tengelyen szállította tovább és többnyire borlerakatoknak adta át, ahonnan a nagyobb mennyiséget vásárló nemesek és polgárok közvetlenül, míg mások a fogadókon, kocsmákon keresztül juthattak hozzá. Mindez olyan mértékű áremelkedést jelentett, hogy a hegyaljai bort csak a legvagyonosabb rétegek vásárolhatták meg. 6. CzF. 1:121, 1. még 1:127. 7. MTESZ.; NYUSZ.; CzF. 2:1299. 8. CzF. 1:417 9. SzfSz. 10. Matolay G. 1842.