Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

P. Erményi Magdolna: Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez

a szélesebb körhöz könnyen és olcsón hozzáférhető gazdasági lapok is megjelentek. Ugyanekkor hazai gyümölcsfaiskolák is létesültek, amelyekben többnyire nyugati fajtákat szaporítottak. A faiskolák létesülésével indult el a gyümölcstermesztésben a nagyobbarányú árutermelés. A helyi jellegű kisebb faiskolák csak a környék termesztőit tudták ellátni szaporítóanyaggal. A számban egyre növekvő faiskolák a vevőkör kiszélesítése érdekében árjegyzékekkel igyekeztek reklámozni áruikat. Környékükön egy-egy gyümölcsészeti központ alakult ki és rövidesen már egy-két jóhírű, megbízható faiskola segítette a hazai gyümölcs fejlődés lehetőségét. Bodor Pál az erdélyi főkormányszék pénzügyi főigazgatója Kolozsváron 1812. szeptember 1-én kiadta házzsongárdi faiskolájának „oltványlajstromát" az első magyar faiskolai árjegyzéket, ez egyben első kísérlet is volt a korszerű gyümölcsfajták neveinek magyarosítására.

21 A pesti egyetemen ugyanakkor még latinul adták elő a mező-és kertgazdasági ismereteket. Rajta kívül jóhírű faiskolával rendelkeztek még Bazalicza Mátyás plébános Pereszlényben Nyitra megyében,

22 Wölfel József kőszegi polgár,

23 Urbanek Ferenc majtényi plébános, majd később pozsonyi kanonok,

24 Kovács József református lelkész Bátorkesziben

2 5 és Glocker Károly Batthány Fülöp herceg kertésze Enyingen.

26 A hazai gyümölcs- és faiskolai termesztés szinte új szakmát jelent művelőinek ebben az időszakban és mint minden új, sok problémát vetett fel. Az egymás után alakuló kisebb faiskolák tulajdonosai nem rendelkeztek megfelelő szakismerettel, nem ismerték a fajtákat. Faiskolájukhoz szükséges szaporítóanyagot nyugatról hozatták vagy külföldi, többnyire délnémet vándor gyümölcsárusoktól vették, akik a francia vagy angol fajtákat elnémetesedett neveikkel árulták. Ebből következett a 60—70-es évekig tartó óriási fajta zavar. Ugyanaz a fajta több néven került forgalomba, termesztési értékét nem ismerték. A termesztők még kevésbé tudták a fajták tulajdonságait, csak hangzatos neveik után vagy a tulajdonos rábeszélésére, - aki minél előbb szabadulni óhajtott árujától —, vásárolták a facsemetéket. Gazdasági szakembereink közül többen elítélték a nyugati gyümölcsfajták beáramlását, szenvedélyes gyűjtését, hangoztatva a hazaiak előnyös tulajdonságait, de változtatni egyelőre nem sokat tudtak. Nagyváthy János is pl. így nyilatkozik: „a gyümölcs a' mi Hazánkban annyiféle; és olly jó fajt találkozik, hogy a' gyümöltsösöket állítók, ... ellehetnének rniriden többnyire tsalárd külső kertészek csemetéik és oltványjaik nélkül."

27 A fajtanevek tisztázására, a hazai fajták elszaporítására és termesztési igényeik kipróbálására szükségessé vált egy országos központi faiskola létesítése. Ennek gondolata először a Magyar Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztályi közgyűlésén merült fel. 1842. jan. 14-i ülésén ennek megvalósítására részletes tervet ismertettek, mely szerint a telket részvények útján (fejenként 5 pfr) vennék meg, a telek az egyesület osztatlan és elsajátíthatatlan tulajdona lenne és a kertészeti szakosztály felügyelete alatt állna. H.RapaicsR. 1940.215-217. 22. Bazalicza M. 1840. 1 -34. 23. Wölfel J. 1839. 1-15. 24. Urbanek F. 1844. 1-33. 25. Kovács J. 200-212. 26. Glocker K. 1866. 33. 27: Nagyváthy J. 1821. 172.