Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

P. Erményi Magdolna: Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez

némelly vidékei szerfelett gazdagok, némelly vidékei s különösen a rónaságok igen szegénvek; az egészet véve pedig sem mennyiségre, sem minőségre nézve elegendő nincs."

16 A feudalizmus egyre mélyülő válsága, a kistermelők tönkre menése, a parasztság kisajátítása sürgette az árutermelésre való áttérést, a belső piac kialakulását. Ez a társadalmi és gazdasági helyzet, az árutermelésre berendezkedett nyugati gyümölcstermelők példája és hatása egyre jobban vonta maga után a 40-es években viszonylag gyorsan kifejlődő gyümölcsfaültetést. A gazdasági szakemberek egyre jobban sürgették a gyümölcstermesztés fejlesztését. Jól látták, hogy nem elegendők a talaj, munkáskéz és szakmát ismertető leírások, hanem ugyanolyan lényeges, a szakma gyakorlati elsajátítása és annak oktatása, terjesztése és faiskolák létesítése. Ezért szükségesnek tartották, hogy minden helységben legyen valaki, aki egyszer-kétszer a gyakorlatban is megmutatná a szaporításmódokat, mint pl. szemzést, oltást, sípolást. Erre a feladatra az urasági kertészt tartották legalkalmasabbnak vagy ahol ilyen személy nem állt rendelkezésre, ott a helyi „lelkipásztort" vagy az „Iskola-Mestert" vélték a célra megfelelőnek.

1 7 A gyümölcstermesztés fontosságát, hasznát és ennek megfelelően méltányolását azonban nagy általánosságban még mindig nem vették komolyan. Entz Ferenc a Magyar Gazda c. szaklapban felhívta a nemzet figyelmét a gyümölcstermesztés akadályaira, javaslatokat tett azok leküzdésére. Az előítéletet és tudatlanságot tartotta a fejlődés egyik legnagyobb hátráltatójának, véleménye szerint ebből következett az az erkölcstelen felfogás is, hogy a megtermesztett gyümölcs mindenkié, vagyis aki gyümölcstermesztésre szánta magát, fáradtságos munkájának eredményét más aratta le, mert a tulajdonost semmiféle rendelkezés nem védte.

18 E baj orvoslására ő is mint Heintl Ferenc a széleskörű kertészeti oktatást tartotta fontosnak, „...tdő Szenczi Ferencz úr azon következéseiben megbecsülhetetlen indítványt tette, hogy a növendék papi intézetekben a gyümölcsfa elvei, fogásai rendesen tanitassanak", Entz Ferenc szerint ezzel a megoldással lehetne az országban terjeszteni a gyümölcstermesztés elméleti és gyakorlati ismereteit és egyben a nevelés által a gyümölcslopást, törést, rongálást megszüntetni.

19 A faiskolák hiányának pótlására is adtak a gazdasági szakemberek javaslatokat, amelyek szerint valódi segítséget az nyújtana, ha a földesurak nem sajnálnának földjeikből egy kis darabot faiskolának kijelölni és azoknak beültetéséről, műveléséről a „Lelkész urak" és „Tanítók", — akiket erre kiképeznének és munkájukért kellő anyagi támogatást is kapnának -, gondoskodnának. Szükségesnek tartották, hogy a hatóságok rendeletekkel és azok végrehajtásának ellenőrzésével országosan segítsék a faiskolák működését.

20 Ahhoz, hogy az országban a század első felében a gyümölcstermesztés nagyarányúvá, korszerűvé fejlődjön, mindenekelőtt szakismeret és fajtaazonos, hazai viszonyok közt jól termeszthető facsemetéket előállító faiskolák létesítése vált szükségessé. Szakismertető munkák ebben az időszakban aránylag szép számban akadtak. Nemcsak önálló művek, de 16. Fényes E. 1842. 132-133. 17. Heintl F. 1811. 45-46. IS. Entz F. 1841. 294. 19. Entz F. 1842. 289, 294. 20. SzépF. 1847. 1-3.