Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei

érintkező finnugor népektől a „szánt" jelentésű szavak gondos összegyűjtése az egyeztetés kérdését talán megoldaná. Az elmondottakon kívül még két szakkifejezést érdemes az ekével kapcsolatban megvizsgálni : Köpii, Schaftloch der Schar' Aránylag későn fordul elő ez a jelentése. 1838: ,,.. .füle (köpüje) mellybe az eketalp markolata jár".

3á Általában vaseszközök összehajló részét jelenti, melybe a fanyelet erősítik.

39 Gombocz a szónak ezt a jelentését is felsorolja, de megfelelőket a török nyelvekből nem mutat be.

40 Ez azt bizonyítja, hogy szavunkat azonosnak tartja a ,,trulla, Butterfass" jelentésű szóval. A szót össze lehet vetni a csuvas: tëren käpäle, k'óid'bui'lí „az ekevas összehajló része, ahova az eke talpfája beilleszkedik".

41 Ezt a jelentést őrizte meg az ekevas összehajló része számunkra. Köldök ,

Griessäule; az eketalpat a gerendellyel összekötő fa oszlop, mely az eketest merevítésére szolgál'. 1629: Egj kormani és leoldok vasak;

42 1716: az ekén egy köldök vas.

43 Nagyszámú adattal lehet bizonyítani, hogy a szó a fa és félvasekék használata idején az egész magyar nyelvterületen általánosan használt volt. Az ekerész megfelelő szláv és germán elnevezései egészen más szemléletűek, valamennyi „oszlop, támasz" jelentésű. Mindez kizárja a tükörszó lehetőségét. A köldök szó a magyar nyelvjárásokban sok esetben jelent központot, valaminek a közepét, akárcsak a különböző török nyelvjárásokban.

44 Hasonló jelentéssel ismeretes a csuvas nyelvjárásokból kävaBa alak,

45 melynek első részét össze lehet vetni Asmarin, N. I. által pontosabban meg nem határozott eke rész névvel: kaavakarean.

16 A további vizsgálat ezen az úton esetleg lehetővé teszi, hogy a honfoglalás előtti török eredetű eketerminológiánkat még egy szóval bővíthessük. A nyelvtudomány tanúsága szerint az eke mindenképpen bolgár török eredetű szavunk mellett sikerült valószínűsíteni a köpü, „Tülle" hasonló eredetét és felvetni a köldök, továbbá a szánt szavak megvizsgálásának szükségességét. Vannak azonban eketerminológiánkban olyan elemek, melyek finnugor vagy ugor eredetűek és eddig a kutatás részéről éppen általános voltuk és többféle jelentésük miatt nagyon kevés figyelemben részesültek. A szarv, eketalp, ekefő, szántóvas, laposvas, hosszúvas, vezér tartozik ebbe a csoportba. Ha a vezér „rúd" jelentésű szót a gerendellyel helyettesítem, ami jelentésben nem okoz nehézséget, akkor előttünk áll egy meglehetősen magas fokon álló eke. Az a kérdés, megvolt-e ennek a lehetősége a VII—IX. században, hogy ilyet a bolgár törököktől elsajátítsunk. b) A régészet tanúsága. Az orosz múzeumok nagy számban őriztek a Közép-Volga mentéről ekevasakat, csoroszlyákat, de ezek korát és származását nem mindig lehetett pontosan meghatározni, ezért történeti forrásul való felhasználásuk csak elővigyázattal lehetséges.

47 A szovjet korszakban, különösen pedig az utóbbi két 38. Balogh József: Tanakodás az ekéről. Pest, 1838. 131 p. 39. MTsz. ; Ormánysági szótár stb. 40. Gombocz Z.: i. m. 105. p. 41. AwMapiiH, H. IL: i. m. 1927. 1 : 73. 42. Szabó T. Attila szíves közlését ezúton is megköszönöm. 43. Háromszék m. Bogáts Dénes: Háromszéki oklevél szójegyzék. Kolozsvár, 1943. 50 p. 44. Radioff, W. : Versuch eines Wörterbuches der Türk. Dialecte. St. Petersburg, 1893 — 1911.1. leindik alatt. 45. Gombocz Z.: i. m. 103. p. 46. AuiAiapuH, II. II.: i. m. 47. JUmyKeHŐeps, A.: 3eMJiep,ejiï>HecKHe opy^iíH flpeBHHX öojirap. Ka3ani>, 1896. Emunk ára László Gyula hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is megköszönök.