Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
el délre Mexikóba és Észak-Amerika keleti területeire. 31 Az indiánok a különféle napraforgófajokat és ezek természetes hibridjeit Perutól Mexikóig, innen Kanadáig a szárazabb területeken mindenütt termesztették. Heiser, C. B. feltevése szerint az itt élő indián törzsek „nemesítették" is a napraforgót, amennyiben nagymagvú, egytányérú típusokat válogattak ki. 32 Az indiánok által termesztett és jelenkori kultúrfajták összehasonlításának eredményeként egyértelműen megállapítható, hogy a napraforgóból elsőnek az indiánok csináltak kultúrnövényt. 33 Különösen jelentős az indiánok napraforgó művelése az olajnyerés céljából, amennyiben nemcsak kenőcsnek és hajzsírozónak használták, hanem táplálkozásra is. Csak a XVII. századból állnak rendelkezésünkre fehér utazók tudósításai, de ezek már bizonyítják a napraforgóból való olajütés ismeretét, amellyel az indiánok megelőzték a már akkor napraforgót ismerő Európát. Hariot, Thomas 1590-ben Virginia bennszülötteiről megemlíti, hogy primitíven ugyan, de nagy táblákban művelik a napraforgót és az összetört magokból egy kenyérformát készítenek. 34 Samuel de Ohamplain 1615—1618 közötti kanadai utazása során néhány törzsnél találkozott a napraforgó olajnyerésével. 35 A francia Gabriel Sagard misszionárius pedig a kanadai indiánok olaj nyerésének primitív módját leírva, arról tudósít, hogy a napraforgóolaj náluk élelmiszerként szolgál. 36 Ezek az adatok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a napraforgó termesztése és hasznának értékesítése az indián kultúrában magas fokon állt, és a napraforgóval mint kultúrnövénnyel ismerkedett meg a fehér ember. Hogy mikor találkozott először európai ember a napraforgóval vagy annak termésével, pontosan nem állapítható meg. Erre vonatkozó megbízható adat nem áll rendelkezésünkre. Mindenesetre nem valószínű, hogy Kolumbusz első újvilági felfedező útról visszatérő hajóin már lett volna a számos különös növénymag között napraforgó is. 37 A XVI. századi botanikai munkák és a történeti források tanúvallomásai arra engednek következtetni, hogy a spanyol flotta Peru és Mexikó felfedezéséről visszatérő hajói szállítottak első ízben napraforgómagot a madridi királyi botanikuskert részére, ahol azt 1610-ben már elültették. 38 Az első botanikai munkák a napraforgót „perui napvirág", „perui krizantém" stb. néven említik. Dodonaeus, Rembertus a napraforgó első európai leírója Crysanthemum Peruvianum címszó alatt mutatja be a napraforgót. 39 Lobelias, Matthias nem sokkal később Solis flos Peruvianus néven emlékezik meg az újvilági növényről 40 , mint ahogy Camerarius, Joachim flelianthemum Peruvianumnéven említi meg. 41 Lonicer Adam a napraforgó 31. Gunda Béla: i. m. 491., 500. p. 32. Kurnik Ernő: i. m. 264. p. — Gunda Béla: i. m. 404. p. 33. Bálint Andor: i. m. 313. p. 34. Hariot, Thomas: A briefe and true report of the new found land of Virginia . . . Frankfurt, 1590. 14. p. 35. Champlain, Samuel de: Voyages ... én la Nouvelle France. Paris, 1619. 27. p. 36. Sagard, Gabriel: Histoire du Canada. Paris, 1636. 784—785. p. Közli: Bosenberg, Benno: i. m. 4. p. 37. Zimmermarin Kolumbusznak tulajdonítja a napraforgó Kurópába hozását, de állítását nem támasztja alá. Zimmermann, H. —G.: i. m. 7. p. 38. Bosenberg, Benno: i. m. 2. p. — Zsukovszkij, P. M.: Kulturniie rasztenija i ih szorodicsi. Moszkva, 1950. 209 p. — Bálint Andor: i. m. 313. p. — Hackbarth, J.: Die Ölpflanzen Mitteleuropas. Stuttgart, 1944. 126. p. 39. Dodonaeus, Rembertus: i. m. 40. Lobelius, Matthias: Plant arum seu stirpium história, Antwerpiae, 1576. 322. p. 41. Camerarius, Joachim: Hortus medicus et philosophicus : in quo plurimarum stirpium. . . Francofurti ad Moenium, 1588. 504. p. — Összefoglalásul: Bauchin, Kaspar: Pinax Theatri Botanici. Basilae. 1623. 276-277. p.
