Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések
készülő ételek edényei is lehettek a kemencében és talán a sütőharang alatt is. Ezek töredékei éppen az említett sütőharangos területen igen gyakoriak a földházak belsejében. c) Szín alatti fold bevájt sütőké m e n e e . Árpád-kori falvainkban a külső nagy sütőkemencék igen gyakoriak, 42 s így mélyen földbevájt részeik a feltárásokon világosan tisztázódtak. Ezekhez igazodik a bemutatott kemence is, amelynek tojásdad alaprajzú előterét, lépcsős lejáratát, földbevájt alacsony boltozatú kemencéjét, metszeteikkel együtt a IV. tábla B, 3—7. rajza mutatja. A kemence feneke — néha többszörös agyagréteggel — laposra tapasztott és csaknem kerek szájának alja többnyire padkásra kiképzett. A füst a száján át áramlott ki a kemencéből. Szájnyílása mellett az előtér egyik vagy mindkét sarkában általában kivájt, zsákszerű gödör mélved lefelé, amelvbe a kemencéből eltávolított hamut húzták bele 43 (IV. tábla B, 3., 7.). A kemence előterét fedni kellett, hiszen esőzéskor nemcsak előtere, hanem kemencéje is megtelt volna vízzel, s szétázva hamarosan használhatatlanná vált volna, Mivel az előtér fala bizonyára a földfelszínig nyúlik, a tető tartórúdjai a felső humuszba mélyedtek, s így nyomaik eltűntek. Tetőszerkezetük és fedésmódjuk régészetileg megfigyelhető nyomára ezért eddig még nem bukkantak. Föléje a tetőnek úgy kellett borulnia, hogy belsejét ne tegye zárttá, vagyis a szél, huzat keresztülhúzódhassék a tető alatt. Másként a füst megreked alatta, és az előtérben tartózkodni nem lehet. A kemence tüze is elalszik, vagyis az építmény használhatatlanná válik. A nyitott szín-féle egyik — gazzal fedett — változatát azért választottam a tető rekonstruálásához, mivel a kemencét az esőtől védi, s a széljárást sem gátolja, Télen két oldalán és esetleg a kemence felőli végén —- a tető széle alá nyúlva — az ágasfákhoz ferdén támasztott bármiféle lazább szerkezetű hevenyészett — nád, vesszőfonatos stb. —• fallal könnyen és gyorsan — mégis szellősen hagyva —- védhették a hófúvás stb. ellen is. Ez tehát a tető harmadik változatát mutatja a maketten. A szintén alkalmazható nyeregtetőt azonban főként azért nem emeltem föléje, mivel az eléggé elzárt földbevájt kemencének a maketten még az előtere is nagyrészt takarttá, láthatatlanná vált volna, d ) Szabad tűzhely fölé akasztott g a b o n a p ö r k ö1ő agyag üst, továbbá kölyű és mozsár. A ház előtt a szabadban elhelyezett eszközök közül az ősidők óta ismert —- fából készült — kölyű egy változatát régészeti lelet 44 hazai 45 és külföldi néprajzi párhuzamok 46 alapján rekonstruál42. Ezek alkalomadtán talán szárítás, pörkölés, aszalás stb. céljára is szolgáltak, és használatuk korábbi időre is visszanyúlik. — Méri István: Árpád-kori szabadon levő kemencék. Archaeologiai Értesítő. Bp. 1963. 90. évf. (2). Akadémiai Kiadó. 277 p. — Külföldi elterjedésük is egyre világosabbá válik. U. o. 24 — 25. jegyzet. 43. Nem feladatom annak eldöntése, hogy milyen kenyérféléket sütöttek ezekben a kemencékben. A korabeli oklevelekben szereplő szolgáltatásként adott kenyerek nagy száma amellett szól, hogy igen kis méretűek lehettek. Akármilyenek és akármekkorák voltak is azonban, bevetésükhöz ós kihúzásukhoz valamiféle lapátra már ekkor is szükség volt. Ilyeneket középkori ábrázolásokról is ismerünk. — Hartley, Dorothy — M. Elliot, Margaret: a 6. jegyzetben i. m. plate 7. (b)., plate 9. (e). 44. X. századi kölyű maradványa; részben rekonstruált. — Hensel, Witold: Poznan w zaraniu dziejów od paleolitu do polowy XIII wieku n. e. Wroclaw. 1958. Rye. 67. 45. A magyarság néprajza. A 20. jegyzetben i. m. 41 — 42. p. 46. Maurizio, A.: a 6. jegyzetben i. m. Abb. 26 — 27. 6 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 81
