Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések

tam. Egyetlen fekvő fatörzsből alakított, tömörre hagyott végében van a magvak hántolására vagy zúzására szolgáló mélyedés. Tengely körül billenő vastag fejű, bunkós törőjét a kölyűtest végének lépcsősre alakított szárán álló személy — a kölyűtesthez erősített karóba kapaszkodva — lábbal nyomkodva működtette (IV. tábla A, 3—5.). A famozsár évezredektől napjainkig használt eszköz. Gabonatörő mozsár rekonstruálása különösebb gondot nem okozott

47

. Két helyen kettős faháncsabroncs védheti a megrepedés ellen. Törőjének markolata két kézre szolgál, tehát erőteljes munkára alkalmas (IV. tábla A, 1—2.). Az itteni eszközök közül az agyagüst nálunk az egyetlen régészetileg ismert tárgy. Itt gabonapörkölés eszközeként szerepel, hogy a gabonafélék polyvája, héja biztosabban leváljon és így a mag könnyebben törhető, esetleg őrölhető legyen.

4á Felfüggesztésének itt bemutatott módja a legbiztosabbak közé tartozik (IV. tábla A, 6—8.). Két ágasfára fektetett rúdra vagy egy leszúrt karó meghagyott s lecsonkolt ágára stb. is akasztható. Befejezésül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a bemutatott együttes elrendezése, a romlandó anyagú épület- és eszközrészek rekonstruálása csupán egyfajta kísérlet, és elsősorban kiállítási makett előállításához készült. 47. A magyarság néprajza. A 20. jegyzetben i. m. 42 — 43. p. — Maurizio, A.: a 6. jegyzetben i. m. Abb. 21. 48. Az Árpád-korban közkedvelt s a többi — kézikorongon készült — edénnyel szemben szabadkézzel alakított agyagüstöt nyilvánvalóan különböző ételek készítésére használták. Gabonapörkölés eszközeként való felhasználásának gondolatát múlt századi keleti néprajzi párhuzamok sugallták. - Radioff, W.: Aus Sibirien. I. Leipzig. 1884. 351-352, p.