Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Méri István: Árpád-kori falusi gabonaőrlő és kenyérsütő berendezések
főzés 4 helyének és berendezésének bemutatását terveztem meg, mégpedig olyan egymástól elütő építményekben, ill. azok környezetében, a szabadban, és olyan eszközökkel, szerszámokkal, amelyeket e korban alföldi falvaink lakói ismertek és használtak. Am a szóban forgó műveletek építményeinek, főként pedig eszközeinek együttese egy helyen és közvetlenül egy időben csak egészen kivételesen fordulhatott elő. Hangsúlyoznom kell tehát, hogy a tervezéskor az adott feladathoz és követelményekhez alkalmazkodtam s összesűrítve mutattam be ezeket. Az összesűrítésnél -az a szempont is vezetett, hogy a kiállítás követelményei közül a látványosságra és a sokrétűségre való törekvéshez is igazodjak. A közérthetőséget is állandóan szem előtt kellett tartanom. A tervezéskor tehát — különösen a rekonstruált részeknél — lehetőleg egyszerű, de nem kezdetleges megoldásokat választottam, hogy a szerkezeteket, a műveleteket stb. a kiállítás minden látogatója könnyen megérthesse -és eligazodhassék rajta. Komoly nehézséget okozott, elsősorban a hitelesség szempontjából, hogy a megvalósításra kerülő maketthez olyan részletekben is határozott és félreérthetetlen útmutatást kellett adnom, amelyek megoldása —- legalább is egyelőre — még bizonytalan. Rákényszerültem tehát, hogy bizonyos esetekben a szigorúan tudományos szempontoknál főként arra szorítkozzak, hogy ha tökéletesen nem is felelnek meg a korabeli követelményeknek és adottságoknak, lehetőleg a hitelesség határain belül elfogadhatók legyenek. 2. Az együttes összeállítása és elrendezése. Árpád-kori falusi környezetben, egy kis települési egységnek is felfogható együttesbe sűrítve — mint már említettem —- a szóban forgó eszközöket és szerszámokat három építményben, illetőleg azok közvetlen környezetében csoportosítva helyeztem el. Az építményeknél arra törekedtem, hogy rajtuk e korban ismert különböző tetőszerkezeteket és eltérő fedésmódokat is bemutathassak. Ezért választottam —• a maketten bemutatott épületek változatosságára is ügyelve —• a közismert és általános földház mellett a kunyhót és a színt. Ezeket határozott szempontok szerint rendeztem el, s bennük nem ötletszerűen, hanem átgondolva helyeztem el egyik vagy másik szerkezetet, vagy eszközt. Most következő felsorolásuk és későbbi részletezésük nem a munkálatok egymásutánjához, hanem az építménveknek a vázlat szerinti sorrendjéhez igazodik (I. tábla A—B, I—IV). a) Kerek nád kunyhó. Belsejébe gabonás vermet és kézimalom-szerkezetet helyeztem (I. tábla A— B, I). b) Nyeregtetős föld ház. Egyik sarkában megépített kemence — szájában fazékkal — közepén nyílt tűzhely van, föléje helyezett sütőharanggal (I. tábla A—B, II). c) S z í n - f é 1 e . Az alatta levő nagv földbevájt sütőkemencét védi a csapadéktól (I. tábla A—B, III). d) A szabadban •— a ház előtt —- a nyílt tűzhely fölé függesztett lapos agyag üst itt a gabonaszemek pörkölésére használt edényként szerepel. Közelében fakölyű áll, a magvak hántolására vagy az ugyancsak bemutatott famozsárral együtt a magvak zúzására (I. tábla A— B, IV. I—3). 4. E műveletekkel függ össze többek között a finnugor fazék, fő, főz, kenyér (—kása), süt, a török őröl, dara, kölyű, a szláv eredetű kalász, korpa, polyva, kemence, kovász, tészta stb. — Bárczi Géza: 3. jegyzetben i. m. 12., 13 —14., 77., 94. p. — Többek között az idetartozó növényekre és műveletekre is összefoglaló áttekintést nyújt Jiapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története. (Népszerű Természettudományi Könyvtár. 16. köt.) Bp. 1934. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, főleg 128 — 161. p.
