Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Hoffmann Tamás: A kora-középkori agrárforradalom
esztétikai és etikai, mintsem természettudományos meggondolásoktól vezettetve, vagy amit olyan konzervatív, a görögök nézeteit képviselő, következésképpen a tudomány ellenlábasaként fellépő vidéki földesúr hordott össze, mint amilyen Cato volt. Hiszen műveiket az egész középkoron át másolgatták és megfellebbezhetetlennek hitt nézeteiket csak a XVITI. sz. végének kémiai, botanikai felfedezései utasították a tudománytörténet lapjaira. Az eset annál kirívóbb, minél jobban tekintetbe vesszük, hogy a mezőgazdasági termelés — ellentétben az iparral — mindenekelőtt a helyi természeti adottságok függvénye, s a középkor Nyugat-Európa talaja, nemkülönben klímája jelentősen különbözött a Földközi-tenger mellékén akár az ókorban, akár a középkorban tapasztaltaktól, közelebbről azoktól a feltételektől, amelyektől szabályozottan az ókori mezőgazdaság tantételei megfogalmazódhattak. Hogy az ebből adódó ellentmondásokat a tudománytörténeti, s még inkább a technikatörténeti kutatás nem tudta feloldani, annak valószínűleg az az oka, hogy ezeknek a tudományoknak a művelői technológiai elvek megvalósulása után nyomoznak, műszaki elgondolások mind tökéletesebb és hatékonyabb realizálódásának folyamatát igyekeznek leírni, s ennek következtében mind a kérdésfeltevésekben, mind pedig a válaszokban olyan gondolati pályán mozognak, amelyet csak tudománytörténetnek nevezünk. A technológia tökéletesedésének története azonban nemcsak az emberi találékonyság műszaki eseteinek krónikája, legfeljebb technokraták számára tűnik annak. Mi okozza a technológiai haladás nagy korszakait és miért követi ezeket stagnálás, holott sem feltaláló elmékben, sem társadalmi szükségletekben (ez utóbbiakat össztársadalmi mértékkel számítván) potenciálisan nincs hiány? Erre a kérdésre egyetlen technikatörténész, egyetlen tudománytörténeti meggondolásoktól vezérelt teoretikus nem tud elfogadható magyarázattal kirukkolni. A technikatörténeti feldolgozásokban például azt szokás írni a koraközépkori technológiákról, hogy azoknak termelékenysége, hatásfoka alacsony és ezért, bár regisztrálandók, tulajdonképpen kívül esnek a tudománytörténeti tárgyalás határain. Itt azonban az igazi probléma éppen az, hogy a szóbanforgó technológiák, bár nem volt tudománytörténeti értékük, mégis pilléreivé váltak egy társadalmi rendszer fenntartásának, s közelebbről egy olyan társadalmi rendszernek, amely — termelő tömegek helyzetét tekintve — jobban érvényesítette az anyagi érdekeltség elvét és magasabb életszínvonalat teremtett, mint történelmi elődje, az ókori, amelyben a kora-középkori technológiák túlnyomó többségének műszaki elveit tudományosan kidolgozták és néha gyakorlatilag is alkalmazták. Az sem lehet közömbös számunkra, hogy a technikatörténeti kutatás, mihelyt tágított elvi meggondolásainak korlátain, már meg tudta állapítani az ókor ipari, azaz az esetek többségében városi eredetű találmányainak Európa egészen eldugott falvaiban is tapasztalható lassú terjeszkedését. Mindazonáltal az sem lehet közömbös számunkra, hogy a mondott jelenséget konstatáló technikatörténeti vizsgálat nem tudott elégséges magyarázatot adni: miért csökkent a városi eredetű technológia termelékenysége akkor, ha az falun funkcionált és mindennek ellenére, miért tudta a falusi társadalom ezt a technológiát jobban hasznosítani, mint ókori elődje? 7 Az a sommás magyarázat, mely szerint az ókori termelés kimeríthetetlen munkaerőforrását a rabszolgaság intézménye biztosította, s ehhez képest a kora-középkor 7. Még olyan gazdag ismeretanyaggal dolgozó kutató is, mint Lynn White, Jr. teljesen formális magyarázatra kényszerül a történelmi folyamatok mechanikus felfogása vagy csak technikatörténeti megközelítése következtében. White, L. Jr.: Medieval Technology and Social Change. London, 1962.