Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Hoffmann Tamás: A kora-középkori agrárforradalom
a termelésben anyagilag érdekelt jobbágyokat foglalkoztatott, túlságosan nagyvonalú, sőt talán felszínes is ahhoz, hogysem megfeleljen a tényeknek. A rabszolgapiac nem rendelkezett kimeríthetetlen tartalékokkal, és amilyen mértékben apadtak ki a rabszolga-munkaerő ókori forrásai, olyan ütemben került sor a műszaki találmányok gyakorlati alkalmazására, másrészről viszont a kora-középkori termelés még sokkal inkább alapult a rabszolga-munkaerő alkalmazásán, mint a jobbágyok szolgáltatásain. 8 A probléma magyarázatát tehát máshol kell keresnünk! Eléggé valószínű, hogy az antik ipari technológia kontinentális terjedése már az antik árugazdaság krízisének következménye volt. A gyarmatok — mint korábban és később is a történelemben — legfőképpen mint nyersanyaglelőhelyek bizonyultak értékeseknek, akár nemesfémbányákról, akár rabszolga-munkaerőről van szó. Mindamellett a gyarmatokon közigazgatás is működött, valamint számos olyan mezőgazdasági nagyüzem, amelynek iparcikk-szükségletét jobban ki lehetett elégíteni, ha — a szállítás tökéletlensége, továbbá a városi iparosokat szelektáló konkurrencia és más kevésbé lényeges okok folytán — nem az iparcikkeket, hanem magukat az iparosokat exportálják a civilizációs központoktól ugyancsak távoli tartományokba. Az iparcikkek helyi forgalma természetesen alámosta azt a korábban nagyon is szilárdnak látszó gazdasági építményt, melynek támpilléreit egyfelől a gyarmatokon működő, javarészt mezőgazdasági árukat termelő üzemek, másfelől a civilizációs központokban levő ipari üzemek alkották. Az sem lényegtelen, hogy a gyarmatokon levő nagyüzemekbe vagy csak magukra a gyarmatokra is települt olyan — falusi eredetű — népesség, amelyet az anyaországban egyenesen a nagyüzem konkurrenciája tett tönkre, sőt kényszerített —• néhány évtizednyi katonáskodás után végkielégítést élvezve — letelepedni az isten háta mögötti tartományokban. 9 Ezek a népmozgások azzal a letagadhatatlan előnnyel jártak, hogy szinte mindenütt meghonosították, majd bizonyos mértékben standardizálták mindazokat a mezőgazdasági és ipari eljárásokat, amelyek a birodalom egyes részein már korábban kikísérletezést nyertek. A barbár tartományokban tehát gyarapodott a termesztett kultúrák száma, bővült a tenyészállatok választéka, és ami még ennél is nagyobb jelentőségű: a korábbi barbár nívóhoz képest előrelendült az ipari termelés technológiája. Az i. sz. I. évezred első felében tehát — legalább is a kolonizált területeken — a lakosság jóval szélesebb rétegei használták a termelékenyebb technológia termékeit, mint korábban, annak ellenére, hogy maguknak a találmányoknak a többsége korábban keletkezett. Ennek megfelelően nőttek az. igények is, már nem korlátozódhattak a törzsi arisztokrácia udvartartásának fegyver- és luxuscikkek iránti szükségleteire. De ugyanazok a szükségletek, amelyek a javak használatának széles körű elterjedését és ezzel a társadalom életszínvonalának materiális emelkedését segítették elő, szükségképpen gátat is emeltek a továbbhaladás útjában. A változatosabb mezőgazdasági termékekkel és javuló minőségű iparcikkekkel rendelkező társadalomban a javak forgalma mindössze azokra a nagyobb gazdaságokra korlátozódott, amelyek előállították a mezőgazdasági termékeket és az iparcikkeket. Az antik civilizáció nagyarányú áruszállításai egy8. Dopsch, A.: Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingerzeit vornehmlieh in Deutschland. Weimar, 1962 3 /I-IX — Kulischer, J.: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit. München, 1965 3 /I:32. skk. — Magyarul legutóbb Szabó István irt a kérdésről. Vö.: Szabó I.: A prédium. Agrártörténeti Szemle — História Kerum Rustiearum V/1962/:4 —13. p. Ugyanott irodalom. 9. Stevens, C. E.: Agriculture and Rural Life in the Later Roman Empire. In: The Cambridge Economic History of Europe. Cambridge, 1966 2 /I:92. skk. — White, K. D.: Agricultural Implements of the Roman World. Cambridge, 1967.
