Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Hoffmann Tamás: A kora-középkori agrárforradalom

tások valamennyien ipari eredetűek és — korunk ipari civilizációjának dinamizmusától befolyásoltan — hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a röviden jellemzett technológiai, illetve gazdaság- és társadalomtörténeti összefüggések egyetemes érvényűek. Ebbeni hitünkben erősít meg valamennyiünket mindaz a könyvtárnyi könyv, folyóiratcikk, amelynek szerzője az ipari haladást ösztönző civilizáció hanyatlásáról, a falusi Európa keletkezéséről, azaz a „sötét középkorról" értekezik. A falusi Európa ti. nélkülözte a látványos társadalmi teljesítményeket, és hozzá képest Ázsia vagy Afrika, sőt Közép- és Dél-Amerika a poros falvakon kívül civilizációs központokat, némely esetben városokat tudott felmutatni, kincsekkel és könyvtárakkal. Az összehasonlítás még kiábrándítóbb eredményű, ha a mediterrán ókort és a kontinentális középkort vetjük össze. Hála a tudománytörténet művelőinek: eléggé világosan áll előttünk, hogy az antik világ szellemi hagyatékát a sötét középkorban olyan perifériális pontjain őrizték meg kontinensünknek, mint amilyenek pl. az írországi kolostorok voltak. A látszat szerint Eurój^a mélyen süllyedt. Mindamellett a kialakult képet legalább annyira köszönhetjük magának a történetírásnak is, mint a történelemnek. Lehetséges, hogy a sötét tónusú képet sokkal inkább tudománytörténeti hagyatéknak tekinthetjük, mintsem kortársaink alkotásának.

5 Akármint is van, századunk élelmezési problémáinak vizsgálata más megvilágításba helyezi a sötét középkort". Az élelmiszertermelés napi 1600—1900 kalóriaértéke, ami földünk elmaradott zónájában alig távolítja el az emberiség többségét a rendszeres koplalással járó napi gondoktól, összehasonlítható a „sötét középkor" ezt jóval meghaladó teljesítményével.

6 Az európai paraszt — ezek szerint— jóval többet és alkalmasint nagyobb választékban termelt, mint bármely társa, elődje, sőt utódja földünkön, különösen azokon a kontinenseken, ahol az európai középkor feudalizmusának gazdálkodását — itt nem részletezendő okok miatt — nem vezették be. A középkori, sőt még a kora-középkori gazdálkodás teljesítményeit is tehát többre kell értékelnünk azoknál a történetíróknál, akiknek érdeklődése mindössze a civilizáció látványos teljesítményei felé fordult és akiknek érdeklődése nem bizonyult egyetemesnek, sokkal inkább Európa-centrikusnak. Érdekes az is, hogy a kora-középkori gazdálkodás teljesítményeinek felmérésében, a gazdálkodás eredőinek nyomozásában nem kell átlépnünk kontinensünk határait. Ez a megállapítás ellentmondani látszik az előbbinek és ezért történelmi konkretizálásra szorul. Ebben talán a gazdálkodás vizsgálati módszereit legkevésbé alkalmazó tudománytörténeti kutatás segíthet. Az elmondottakból is kiderül, hogy a tudomány történészei sokáig értetlenül álltak a kora-középkori gazdálkodás tényei előtt. Még az olyan alkalmazott tudománytörténeti vizsgálat is, mint a technika-történetírás sem példázott mást. Az ókori műszaki, természettudományos felfedezések tételeit a kora-középkor valóban csak kanonizálta, ha egyáltalán ismerte valamennyit, és egyáltalában nem törekedett lényegbevágó módosításukra vagy egyenesen továbbfejlesztésükre. Még rosszabb volt a helyzet a mezőgazdaság terén érvényesülő botanikai, zoológiai stb. tudással, közelebbről azzal az empirikus úton szerzett tapasztalatanyaggal, amit például egy költő —• Vergilius — foglalt össze tankölteményében, sokkal inkább 5. nopmnefl", B. <D.: OeoAanH3M H napoftHLie Maccbi. MocKBa, 1964. Tőkei ^..'Antikvitás és feudalizmus. Budapest, 1969. 6. Fourastié, Ch.: The Causes of Wealth. Glencoe, 1960. 41., 102-103. p. 3* 35