Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években

biztosítottak a bélférgesség elkerülése végett. A nyírást kézzel végezték, szigorúan vették a gyapjúválogatás és -kezelés előírásait: a teljesen száraz gyapjút minden hulladéktól, kolonctól, takarmánytól mentesen, állatnemenként és koronként elkülönítve zsákolták. így elérték azt, hogy az uradalmi gyapjú — némi túlzással fogalommá vált. Az előző táblázat szerint az uradalom 108 844 kg gyapjút nyert 1929-ben, mely minőségileg a következőképpen oszlott meg: színgyapjú: 94 598 kg (86,91%), has- és lábgyapjú: 10 075 kg (9,28%), sárga hulladék: 3466 kg (3,20 %), mosott gyapjú: 705 kg (0,61%).

59 A baromfi-, pulyka- és libaállomány uradalmi viszonyokat tekintve nem volt számottevő, a káptalani háztartások igényeihez igazodott. Szintén nem volt számottevő a méhészet sem. A halgazdálkodás nem méreteivel tűnt ki, hiszen halastó csak elenyésző arányban volt az uradalom területén, azok is haszonbérben. Mint jó ivadékelőállító, ill. ivadéknevelő, meglehetősen ismert volt elsősorban a nagyszögi gazdaságnak az ún. Gelejí-laposon levő halastava. A legelőterület biztosítására pontos tervet dolgoztak ki. A Szent György-napi (április 24.) legeltetés kezdet a szarvasmarhára, a lóra és a csikóra vonatkozott, a juhokat már április 1-én kihajtották. Nyár derekáig a szikes legelők adtak az állatoknak táplálékot, majd a mélyebb fekvésű területek következtek, azután az állatokat ráengedték a lekaszált területekre is. Általában Erzsébet-napig (november 19.) tartott a legeltetés, de a juhokat száraz időben még decemberben is kihajtották kukoricaszárra, makkra, gesztenyére stb. Az uradalomban mintegy 1000 ember dolgozott. A kimutatások „mezőgazdaságban alkalmazott cselédek" címszó alatt foglalkoznak velük. Ide tartoztak a gépészek (traktor- és gőzeke-kezelők, fűtők — több mint 60 személy) és mesteremberek (2 szíjgyártó, 4 asztalos, 14 kerékgyártó, 15 ezermester, 7 faragó és 5 kőműves) is. Mintegy 120 főt tett ki a felvigyázók népes tábora, ide sorolták a dohányos-, kert-, tanya- és béresgazdákat, kerülőket, vincelléreket, halászokat, kertészeket, csatornaőröket stb. Legnagyobb létszámmal a gazdasági cselédeket találjuk a káptalani gazdaságokban (mindenesek, béresek, kocsisok, igások, küldöncök, hajdúk stb.), számuk 500 felett volt. 100 körül járt a juhászok, 30 körül a kondások száma, a gulyások, tehenészek és főleg a csikósok már jóval kevesebben voltak. A gazdasági cselédek állatait őrző cselédcsordások és kondások mintegy 50 főt tettek ki, végül az éjjeliőröket és a más, különleges munkakört betöltő cselédeket találjuk az uradalmi nyilvántartásban.

60 Az erdőgazdaságok együttes személyzete 25 fő körül volt. Az uradalom igavonó erővel (ló, jármos ökör, bivaly) való ellátottsága közepesnek mondható. Tárgyalt időszakunkban 100 kat. holdra 4 kettősfogat jutott uradalmi átlagban 3,0—5,1 ingadozással.

01 A gazdaságokban 5 gőzeke-garnitúra dolgozott, 20 HP-s Fowler, 24 HP-s Kemna, 20 HP-s Heucke, 24 HP-s Kemna II és 16 HP-s teschen-ustroni gyártmányúak, a szántóterületnek mintegy egyharmadát művelték meg, a fogasolás minimális volt.

62 A 10 traktor közül 5 db Cormick petróleum- és 5 db 30 HP-s H.S.C.S. nyersolajtraktor volt. A traktorok összesítve felszántották a szántóföldek mintegy 35 %-át és egyharmadát tárcsázták is.

63 59. A 12. jegyzetben idézett forrás 89. p. 60. A 11. jegyzetben idézett forrás 87 — 90. p. 61. TJa. 95. p. 62. A 12. jegyzetben idézett forrás 110. p. 63. Uo.