Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években

3. A bagotai bivalygulya (1928) vég) hozattak bikákat. Az Országos Mezőgazdasági Címtár a szihalmi és az egri gazdaságot említi a nagyobb szarvasmarhatenyésztő gazdaságoknál.

53 A tehenészetet ekkor állítják át a korábbi kevert fajokból telivér szimmentálira. A tejgazdálkodás nem volt különösebben számottevő, erre nézve egy példa: 1928-ban az évi tej hozam 74 033 liter volt,

54 ennek kb. a felét értékesítették 18 000 pengő értékben.

55 A tej többi része az egri kanonoki háztartások, központi tiszti illetmények és nyugdíjasok ellátását szolgálta. A sertéstenyésztés ekkor kezd erőre kapni, de csak közepes szinten, a malacozási átlag 6 db malac kocánként, mégis az itteni sertéstenyésztés — mangalica és mangalica-berkshire keresztezésű — hamarosan Eger városának húsellátását biztosítja. Jelentősen tizedelik a sertésállományt évről évre a különböző állatbetegségek: paratífusz, sertéspestis, orbánc, torokgyík, és a legfőbb rém, a száj- és körömfájás, mely a szarvasmarha- és juhállomány között is dühöngött. így 1928-ban 509 malac hullott el.

56 A száj- és körömfájás ellen védekezni nem tudtak, azt a gyakorlatot kö53. OMC IV. kötet 455-456. p. 54. A 11. jegyzetben idézett forrás. 49. p. 55. Uo. 56. A 11. jegyzetben idézett forrás 65. p.