Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Pintér János: Az egri főkáptalani uradalom mezőgazdálkodása az 1928— 1929. években
vetőgép után könnyű magtakaró boronát, rétek és legelők boronálásához 3 fogú láncboronát alkalmaztak. Nagy gondot fordítottak arra, hogy jó minőségű, alaposan tisztított és előcsíráztatott vetőmag kerüljön a földbe. Az eladásra kerülő vetőmagborsó válogatását külön telepen kézzel végezték. Az apróbb magvakat: lucerna, lóhere, mák, saláta, retek stb. speciális szövetű rostákon tisztították. A gabonaneműeknél és a kukoricánál ezer szem súlya alapján állapították meg a vetendő mennyiséget, mely fajtánként változott. A nagyszögi gazdaságban például az F 481 búzából folyóméterenként 00 szemet, a Bánkúti 1201 fajtából 70 szemet, a bagotai gazdaságban pedig őszi búzából 45 szemet vetettek. Tárgyalt időszakunkban az uradalom valamennyi gazdaságában Kühne-féle kanalas vetőgépet használtak, melyet üzembehelyezés előtt a gazdaság segédtisztje vagy maga az intéző pontosan beállított a megfelelő mennyiségre és sortávolságra. A vetések sorrendje a következő volt: aratás után a repcével kezdődött. Augusztus végén, szeptember első napjaiban az őszikeverék-vetés következett: a kijelölt terület 1/4 részét tisztán őszi árpával, újabb 1/4 részét rozzsal, felét pedig búzával kevert szöszös bükkönnyel (melynek mintegy 30%-a volt bükköny) vetették be. Itt kell megemlíteni, hogy a magnak termesztett bükkönyt rozzsal keverték, a bükköny aránya a rozshoz 1: 5 volt. Ezt követte szeptember elején a rozsnak, majd szeptember közepén a szikes talajokon az F 481-es búzának vetése. Szeptember utolsó napjaiban került földbe a réti talajoknak legjobban megfelelő bánkúti búza. Az uradalom szántóföldi termelésében a gabonafélék játszottak meghatározó szerepet. Mint a 4. táblázatból is kitűnik, a szántóföld több, mint 50%-át gabonával vetették be. A fő kalászosok termesztése között az őszi búza vezetett, több mint 1/4 részét jelentette az uradalom összes növényféleségeinek. 26 A többi gabonanemű jóval elmaradt mögötte, a tavaszi árpa, a zab és a rozs külön-külön mindössze 5—-5 százalékát jelentették az uradalmi növényféleségeknek. 27 Az Országos Mezőgazdasági Címtár 2á a jelentősebb búzatermelő gazdaságok között említi a szihalmi 29 és az egri 30 gazdaságot, jelentősebb rozstermelő gazdaságként szintén Szihalom szerepel. 31 Arpatermelésnél Bogács 32 és Eger 33 nevét, a zabtermelő gazdaságoknál Ároktőt 34 találjuk az említett statisztikai kiadványban. A gabonafajták jórészt Fleischmann Rudolf világhírű nemesítő szaporítóanyagából kerültek ki. Rozsból, zabból, továbbá a búza mintegy 50%-ából Fleischmann-fajtákat termesztettek az uradalomban. A talaj minőségének megfelelően még a Bánkúti 1201-es és a Bánkúti 1205-ös búza volt elterjedve. A kapásnövények területének több mint felét a kukorica foglalta el, majd mintegy 20%-os részesedéssel a cukorrépa, 15%-kal a marharépa következett, a többi kapás — köztük a burgonya is — minimális szerepet játszott. 35 A szarvasmarhaállomány téli ellátására szolgáló takarmányrépa művelésének menete a következő 26. A 11. jegyzetben idézett forrás 15 — 16. p. 27. I T o. 28. Országos Mezőgazdasági Címtár. I —V. (Szerk. Gesztelyi Nagy László, Ormándy János stb.) Kaposvár. 1936. (Továbbiakban: OMC.) 29. OMC IV. kötet 355-356. p. 30. OMC IV. kötet 357-358. p. 31. OMC IV. kötet 364. p. 32. OMC IV. kötet 366. p. 33. OMC IV. kötet 368. p . 34. OMC IV. kötet 371. p. 35. A 11. jegyzetben idézett forrás 15 — 17. p.
