Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde

romfiak nagyban való tenyésztése oly lassan Magyarországon, mert a termelő (az első világháborús élelmezési bajok beköszöntéséig) alig keresett valamit a tojáseladással.

35 A kereskedelem sajnálatosan csak pillanatnyi érdekét nézte, a távolabbi jövő nagyobb üzleti lehetőségei kedvéért sem volt hajlandó a tojásért jobb árat fizetni.

36 A fejlett falusi szedőhálózatnak, ennek a hazai specialitásnak volt köszönhető, hogy a tojásnak a kistermelők százezreitől történő rendszeres összegyűjtése nem okozott Magyarországon gondot, nem úgy, mint kezdetben a dán szövetkezeteknek, amelyeknek nem elhelyezniök, hanem megkapniok volt egykor nehéz a tojást.

37 Vidéki piacainkon szinte monopolisztikusan a kofák uralkodtak. Hivatásos kereskedő ritkán jutott ahhoz, hogy a piacon megjelenő termelőktől közvetlenül vehessen tojást, mert előtte azt a kofák már maradék nélkül lefoglalták, akiknek kezében falun összpontosult a baromfi- és tojáskereskedelem, s akik mind a fogyasztóknak, mind a kereskedőknek megszabták a napi árakat.

38 A szedőkön és a kofákon kívül többnyire a falusi szatócsok, ill. kocsmárosok is vásároltak a termelőtől tojást, de csak akkor, ha odavitték hozzájuk, és inkább csak azért, hogy megtartsák az illetőt vevőjüknek. Egyiküket sem túlságosan érdekelte a tojás minősége és súlya ; darabszámra vették át olyan árban, amennyiért az még haszonnal kecsegtetett. Egy-egy községben tehát rendszerint többen is foglalkoztak a tojásgyűjtéssel, ezért hosszabb ideig tartott, amíg az elszállítani érdemes mennyiséget egyikük-másikuk apró tételekből összehozta. így általában már kifogásolható áru jutott el a városi fogyasztókhoz, hiszen a közvetítőknek sem volt alkalmas helyiségük a tojásoknak továbbításukig való tárolására. A romlás kockázatát ellenben áthárították a termelőkre olyan formán, hogy a szép, nagy, kiváló minőségű tojásért is csak az átlagárat fizették. Visszaéléssel a gazdasági élet számos más szektorában is lehetett és lehet találkozni, de régi tojáskereskedelmünk különösen megbízhatatlan volt.

39 Amíg a tojáskereskedelem a gyűjtésre szorítkozik, alig kell hozzá befektetés. Ezért foglalkozhatott vele sok kis házaló. A nagyban való tojáskereskedéshez viszont bizonyos tőkeerő szükséges. Emiatt a tojás-nagykereskedelem kevés kézben futott össze az akkori Magyarországon. A baromfi- és tojáskereskedelemmel hivatásosan foglalkozóknak egymástól megkülönböztethető három csoportja — vidéki bevásárlók, városi eladók és exportőrök — közül az első kettőbe viszonylag tőkeszegény kiskereskedők tartoztak. Az exportőr nagykereskedők ellenben milliókat forgalmaztak évenként, a munkások százait foglalkoztatták, iparuk folytatásához hűtőházakba, hizlaldákba költséges befektetéseket eszközöltek.

40 A hazai tojáskereskedelem múltjának külön fejezete a szövetkezeti tojásértékesítés története. Egészen röviden azzal is foglalkoznunk kell. A baromfitermékek szövetkezeti értékesítésének tanulmányozása Magyarországon a földművelésügyi miniszter rendeletére kezdődött 1898-ban. A szövetkezeti tojásértékesítés előfeltétele volt, hogy legyen olyan vállalkozó, aki a szövetkezetek által felvásárolt tojást bármikor, bármely mennyiségben a lehető legjobb áron átveszi. Ismételt tanácskozás után a Hartmann & Co. szabadkai tojáskiviteli cég vállalkozott rá, hogy a szövetkezetek által összegyűjtött piacképes tojásokat, a londoni piaci árakhoz vi35. Krolopp Alfréd: Az aprójószág tartása és nevelése, a magyar nép számára. Bp. é. n. 112. p. 36. Éber Emö: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp. 1961. 361. p. 37. Ihrig Károly: A szövetkezetek a közgazdaságban. Bp. 1937. 347. p. 38. Jfj. Holló József: a 7. jegyzetben i. m. 48. p. 39. Winkler János: a 31. jegyzetben i. m. 7. p. 40. A 23. jegyzetben i. m. 274. p.