Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde

szonyított áron, mindenkor és minden mennyiségben megveszi. A szövetkezeti tojásértékesítés először a tejszövetkezetek működésével kapcsolódott össze Magyarországon. A Délvidéki Földmívelők Egyesülete 1900. március havában Temesvárra megbeszélésre hívta egybe a délvidéki tejszövetkezetek elnökeit. Ekkor határozták el a szövetkezeti tojásértékesítés megindítását. Csakhamar 24 délvidéki község szövetkezetei (kb. 8000 taggal) vették fel a tojásértékesítést is üzletkörükbe. A tojásgyűjtésre, átvételre, csomagolásra és szállításra a Hartmann & Co. cégnek a helyszínre kiküldött szakmunkásai tanították az érdekelteket mindaddig, amíg az illető szövetkezet azt a saját alkalmazottjával elvégeztetni nem tudta. A csomagoláshoz szükséges anyagot (ládát, fagyapotot stb.-t) a cég ingyen adta, a tojás vasúti szállítási díját ugyancsak a cég viselte.

41 Ennek ellenére tőkés viszonyok között nem volt könnyű feladat az eredményes szövetkezeti tojásértékesítés megvalósítása, hiszen annak a kisárutermelők szempontjából előnyösebbnek kellett lennie, mint a magánkereskedelmi közvetítésnek. Az elérhető megtakarításokat a szövetkezeti tagoknak kellett volna juttatni, megtakarításra azonban a hozzá nem értés miatt ritkán került sor.

42 A Temesvárott megkezdett szövetkezeti tojásértékesítési mozgalom főként a Délvidék német nemzetiségű falvaiban terjedt. Utóbb az ország más vidékein, különösen Baranya megye és Nyugat-Magyarország szintén német nemzetiségű területein is megkezdték a tojásértékesítő szövetkezetek működésüket,

43 amit előmozdított az, hogy a Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete Budapesten 1901. június havában tojásértékesítő központot alapított. Most már leginkább itt vették át a szövetkezeti tojásszállítmányokat,

44 többé nem volt szükséges az árut Szabadkára küldeni. A szövetkezeti tojásértékesítés hatására némely helyen valamennyire emelkedtek ugyan a termelői árak, ennek ellenére a tojásértékesítés rendjét jelentősen befolyásoló, országos arányú szervezet ily módon nem tudott kialakulni,

45 bár annak propagálásába az állatorvosokat is igyekeztek bekapcsolni.

46 A tojásértékesítő szövetkezetek közül csak a Mosón megyeiek maradtak fenn hoszszabb ideig, a többi — a kellő szervezés hiánya miatt — sorra megbukott.

47 1916ban már csak két olyan tejszövetkezet volt az országban, amely a tojásértékesítést sikerrel kapcsolta be üzletébe: a Torontál megyei jánosföldei és módosi.

48 Tekintettel a sokféle fogyatékosságra, a külföldi piaci viszonyokat is ismerő egyes szakemberek már a múlt század végén rámutattak a magyar tojásértékesítés ren41. Hreblay Emil: a 25. jegyzetben i. m. 100. p. 42. A hivatásos kereskedelem érzékenyen reagált a tojásértékesítő szövetkezetek alapítására. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara sietett megállapítani, hogy a földművelésügyi miniszter kezdeményezésére és gazdasági egyesületi támogatással létrejött tojásértékesítő szövetkezetek nem érik el kitűzött céljukat: a tojás előnyösebb értékesítését. (Kereskedelmünk és iparunk az 1900. évben. Bp. 1901. 70. p.) A kamarai jelentés szerint a szövetkezetek ügyintézői legtöbb esetben nem ismerik fel vagy félreismerik a külföldi piaci konjunktúrát, de járatlanok a tojásértékesítés technikájában is. Sokszor előfordult, hogy a szövetkezetek irreálisan magas áron vásároltak tojást a gazdáktól, mire egyes esetekben maguk a tojáskereskedők is a gazdáktól olcsóbban vásárolt tojásokat a szövetkezetnek adták tovább magasabb áron. Megtörtént az is, hogy a szövetkezet drágán vásárolt tojáskészleteit nem tudván megfelelő áron értékesíteni, végül kereskedőnek adta el az árut veszteséggel — olvashatjuk az említett kamarai jelentésben. 43. Kirschanelc Ödön: Tojásértékesítés szövetkezeti úton. Baromfitenyésztők Lapja. 1916. 31. p. 44. Hreblay Emil: a 25. jegyzetben i. m. 100. p. 45. Szilágyi László: A mezőgazdasági szövetkezeti értékesítés Magyarországon a felszabadulás előtt. I. 1867-1918. Bp. 1961. 73. p. 46. A nemzetközi tojáskereskedelem. Baromfitenyésztők Lapja. 1912. 10. p. 47. Az 1911. évi budapesti IX. országos gazdakongresszus naplója. Bp. 1911. 487. p. 48. Winkler János: A baromfitenyésztés a háború után. Baromfitenyésztők Lapja. 1916. 63. p. 19* 291