Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde
tésre volt visszavezethető, amely lényegében alig különbözött az ősi baromfitartástól. A múlt század végén és a jelen század elején nálunk általánosan tenyésztett és külterjesen, sokszor ridegen tartott parlagi tyúk tojástermelése biológiai és más okok folytán az év folyamán erősen hullámzott, sokkal inkább, mint a rendszeresen takarmányozott és megfelelően ólazott akkori „kultúrfajták"-é: a langsáné, orpingtoné és plimuté. Az áprilisi vagy májusi maximum után a tojástermelés fokozatos csökkenése következett be a novemberi minimumig. A Bábolnán 1955-től 1957-ig tartott tojóversenyek termelési adatait figyelembe véve, feltehető, hogy a századforduló táján Magyarországon tenyésztett tyúkok évi tojástermelésének legalább fele esett a március—május hónapokra, harmada nyárra, végül valamivel több, mint nyolcada az őszi és a téli évszakra. 16 A tavaszi tojástöbblet gazdaságos levezetése viszont nem volt könnyű feladat, téli szállításkor pedig a tojás fagyérzékenysége okozott a kereskedelemnek gondot. Az idő tájban még nem sikerült a tojás piacra jutását egyenletessé tenni, és ez év közben nagy kilengéseket okozott az áralakulásban. A tavaszi kínálat okozta áresést jelentős mennyiségű hűtőházi vagy mészvizes tárolás mérsékelhette volna csak némileg. A múlt század hetvenes éveitől kezdve már találkozhatunk a baromfitenyésztésünk fejlesztését célzó hivatalos kezdeményezések nyomaival. Érdemleges előrelépést azonban csak a gödöllői Baromfitenyésztő Munkásk^pző Iskola 1897-ben történt alapítása jelentett ezen a téren. Annak működése sem hozott ellenben a népi baromfitenyésztés és tojástermelés terén jó ideig észrevehető változást. TÖREKVÉSEK A TOJÄSKERESKEDELEM RENDEZÉSÉRE A külterjes hazai tojástermeléshez korszerűtlen tojáskereskedelem csatlakozott. Mezőgazdasági terményeink és termékeink közül nem egyedül a tojásnál hiányzott a minőségi termelésre ösztönzés a kereskedelem részéről, többé-kevésbé általában véve is ez volt a helyzet. (A fontosabb mezőgazdasági termékek közül e megállapítás alól leginkább a gyapjú volt kivétel.) Mindamellett a nyolcvanas évek elején a magyar tojáskivitel fejlesztésének már voltak esélyei. A „Gallus" című baromfitenyésztési szaklap 1882. évi első száma pl. arról tájékoztatta olvasóit, hogy bár a párizsi piacon millió és millió tojás halmozódik fel, a választékos, szép magyar tojással nagy nyereséget lehet ott elérni. 19 Kiváló minőségű, nagyobb tojásszállítmányokat viszont az akkori Magyarországon nem volt könnyű összeállítani. Másfél évtizeddel később is még gyakran előfordult, hogy a vidékről Budapestre küldött egy-egy kereskedelmi tételben harmadánál is több romlott vag\r törött tojást talált az átvevő. 20 doggal állapította meg erről a gödöllői szakiskola vezetője, hogy 18. A tojástermelés évi periodicitásáról az 1955/56. és 1956/57. évi bábolnai tojóversen5'ek szolgáltattak az állattenyésztési kísérletekben megkívánt pontosságot megközelítő adatokat. ( Antaltia Jenő — Kaposi Sándor — Kovács Imre — Németh József né: A baromfitörzskönyvezés évkönyve 1955 — 1956. Bp. 1957. 31. táblázat a 70. p. és a 71. p. között ; Beké László — Kovács Imre — Németh József né: A baromfitörzskönyvezés évkönyve 1956/57. Bp. 1958. 76. és 85. p.) 19. A tojásszállítás. Gallus. 1882. 4. p. 20. A századforduló utáni években állandó panasz tárgya volt, bogy a kényesebb áruk (tojás, gyümölcs stb.) vasúti szállításakor 25, 30, sőt 40%-os kár keletkezik. Ez — megállapítottan — arra volt visszavezethető, hogy a rakodást végzők felelőtlenül dobálták a ládákat, ill. a kosarakat. Nem szolgálta a javulást a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék fellebbviteli tanácsának egyik elvi döntése, amely szerint a tojás természeténél fogva törékeny áru, és nincsen olyan szokásos csomagolási mód, amely nemcsak csökkentené, hanem ki is zárná a törés veszélyét ; ennélfogva a vasút felelőssége ilyen esetben meg nem állapítható ( A. V. F.: Az ezeregyedik baj. Baromfitenyésztők Lapja. 1913. 77. p.).
