Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Mártha Zsuzsánna: Törekvések a tojáskereskedelem rendezésére Magyarországon századunk elején és a budapesti tojástőzsde
„az ilyen áruval nem fogunk világpiaczot hódítani és vetélytársainkat legyőzni, ellenkezőleg, elveszítjük eddigi piaczunkat is". 21 A tojás jobb értékesítési lehetőségére számos hasznos útmutatást adott a gazdáknak a korabeli szakirodalom. Nem volt egyedülálló az a ma is megszívlelendő tanács, amely a baromfitenyésztés technikai, üzemi és üzleti kérdéseit egyaránt tárgyaló egyik akkori szakkönyvben olvasható, hogy a tojás minőség szerint gondodosan osztályozandó és az osztályozás terjedjen ki a tojás korára, nagyságára, súlyára, színére. 22 A tojáskereskedelem általában öt (üde, apadt, apró, konzervált, selejtes) minőségi osztályt különböztetett meg századunk elején, de legértékesebbnek tartották az üde kategórián belül az ún. ivó-, csemege-, ill. teatojást, amelynél a meghatározott nagyságon és súlyon túl még a barna héj is követelmény volt. 23 Az első rendszeres, magyar nyelvű mezőgazdasági kereskedelemtan a tojás piaci viszonyainak kérdéskörével is jelentősége szerint foglalkozik. 24 Utal arra, hogy a magyar tojás-külkereskedelem a XX. sz. elején még mindig jórészt abból áll, hogy a termelőktől minél olcsóbban összeszedett tojást vagontételekben kiküldi Bécsbe, ahol azután minőség szerint szétválogatják, osztályozzák, átcsomagolják, majd osztrák áruként szállítják tovább a vámkülföldre. Önálló magyar tojáskivitelről illetékes vélemény szerint alig lehetett beszélni mindaddig, amíg a Monarchia egyetlen jelentős tojáskereskedelmi központja Bécs. 25 Még századunk első évtizedében is tojásexportunk nagyobb részét Bécs közvetítésével bonyolították le a Wiener Zentraleiermarkt üzleti szokásai szerint. 26 Pedig a tojás 2,09%-os részesedésével 1910-ben az összes magyar kivitelből az exportcikkek rangsorában a 10. helyen állt a gabona-, liszt-, szarvasmarha-, sertés-, cukor-, fürészelt műfa-, bor-, ételzsiradékés lókivitel után. A magyar tojáskivitel évi átlagos értéke a nyugati határszéli Vas, Mosón, Sopron és Pozsony megyék közúti tengelyen vagy gyalog lebonyolított, együttvéve nem csekély tojáskivitele 27 nélkül is 30—35 millió korona volt azokban az években. 28 Holott megnehezítette a külföldi magyar tojásértékesítést, hogy nem voltak általánosan elfogadott piaci „szokványaink", ami bizonytalanságot, rendezetlenséget eredményezett az üzlekötések alkalmával. Számottevő differenciák keletkeztek abból, hogy tojás-exportkereskedelmünk a mindenkori rendeltetési hely (Bécs, Berlin, London, Hamburg stb.) szokványaihoz volt kénytelen alkalmazkodni. 29 A közvetlenül vámkülföldre irányuló magyar tojáskivitelt —- Magyarországnak az"* Osztrák-Magyar Monarchián belüli sajátos helyzetén kívül — tojáskezelésünk 21. Hreblay Emil: A baromfitenyésztési termékek értékesítéséről. Baromfiak. 1897. 27 — 28. p. 22. Kövy József: Az okszerű baromfitenyésztés. Bp. 1908. 128 — 129. p. 23. A legszebb, legnagyobb tojásokat a Rába vidékén termelték, innen kelet felé haladva általában csökkent a súly, a legkisebb árut az Alföld északkeleti része adta (Időszerű kérdések a gazdasági földrajz, vegytan, áruismeret köréből. Az 1934. évi szünidei felső kereskedelmi iskolai tanári tanfolyam előadásai. Bp. 1935. 275. p.). 24. Krolopp Hugó: Mezőgazdasági kereskedelemtan. Magyaróvár, 1900. 435 — 442. p. 25. Hreblay Emil: A baromfitermékek értékesítése. Bp. 1901. 90 — 94. p. 20. A magyar kereskedő könyve. IV. kötet. (Szerk.: Sehack Béla.) Bp. 1911. 177. p. 27. A nyugat-magyarországi tyúkászok hordókba vagy tojásos kocsiládákba rakták a beszerző kőrútjukon összegyűjtött és az országból kivitt tojást. Az előbbi esetben kb. 18 ezer, az utóbbiban mintegy 25 ezer tojás jelentett egy kocsirakományt. Vö. Domonkos Ottó: A nyugat-magyarországi tyúkászatról. Bp. 1967. 265 — 266. p. A Néprajzi Múzeum Füzetei 28. sz. 28. A Magyar Szent Korona Országainak 1882—1913. évi külkereskedelmi forgalma. Bp. 1923. 3. és 111. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 63. kötet.) 29. Nemcsak Magyarországra volt ez a helyzet jellemző. Hasonló tekintetben Olaszország is szerette volna magát függetleníteni Németországtól és Franciaországtól. Az itteni közvetítő piacok (Mainz, Frankfurt, Köln, Lyon, Chalons és Párizs) kereskedői a megfelelően kezelt olasz tojást német, ill. francia áruként exportálták tovább Londonba. (If). Holló József: a 7. jegyzetben i. m. 37-38. p.)
