Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Timár Eszter — Veress Éva: A kenyérfogyasztás statisztikai becslése

(aki már kutatói alkata folytán sem tartozott a bravúros újítók közé, mint később a ragyogó elméjű Kőrössy), van okunk megállni egy-egy, munkastílusa alapelveit rögzítő mondata mellett. Ezek közül emeljük ki azt, amely az itt következő munka törekvéseivel mottószerűen egybehangzik : „... sehol a legkisebb utólagos kiigazítás adatain nem történt; hanem mindenha csak azt kerestem, a kiindulási alap szigorú megtartása mellett, mit eredményeznek a számok? s az így nyert széimok miként egyeznél- a máskülönben ismert tényekkel ?"

9 * Teljesség igényével hasznosítani a nyolcvan esztendő távlatánál jóval messzebb utaló forrásmunkát, olyan statisztikai teljesítményt (és a statisztikainál nem kisebb történetírói erőfeszítést) kívánna, mely a forrással legalábbis egyenrangú végeredményt kellene hogy hozzon. A történeti örökség lerakódását keresni az 1880-as évekről előttünk álló helyzetképben: mindenekelőtt a középkori táplálkozást átalakító XVI—XVIII. sz. gazdasági folyamatainak kifutását végigkövető kutatást, erről adott ismereteink összegezését és újraértékelését kívánná. Ahhoz, hogy a Keleti statisztikájában foglaltakat a maguk történeti helyére állítsuk, kimutassuk nemcsak a múltból hagyományozott, hanem a jövőből jelentkező mozzanatokat is : a termőterület és népesség, termelési kultúra és birtoklási viszonyok, természeti meghatározottság és történeti faktorok, mezőgazdaság és közgazdaság összefüggéseinek bonyolult hálózatából kellene kibontanunk a népesség anyagi életviszonyait közvetlenül meghatározó tényezőket. S mindehhez kiindulásul a feudális kori kutatás legnehezebb problémáját, a statisztikai bázis létrehozásának kérdését kellene átvágni. A hasznosítás lehetőségét éppen ezért nem is szabad — egyelőre — ily módón felvetni. Dolgozatunk —• már terjedelménél fogva is — nem összefoglaló, hanem problémafelvető céllal készült. Gyakorlatilag nem nyújt mást, mint Keleti statisztikájának egy meghatározott szűkebb szempontból (és csak a legszükségesebb kiegészítő források igénybevételével) történt továbbelemzését, helyenként Keleti adatainak egyszerű (de saját munkánk követelményeihez szabott) interpretálását.

10 Munkánk közvetlen tárgya a kenyérfogyasztás, cereáliaszükséglet és -ellátottság kérdése. Elsősorban azt kutattuk, hogy a Keleti által leírt állapot mely összetevői nyújthatnak támaszt a késői feudális kor, a XVI—XVIII. sz. magyarországi viszonyainak megítéléséhez. Nem Keleti becslési eredményeinek, helyzetrajza egyes elemeinek közvetlen átvételére, az egyenes visszakövetkeztetés' lehetőségére gondoltunk, hiszen az élelmiszerfogyasztás (különösen a növényi termékek fogyasztása) struktúrája a megelőző százötven év alatt lényeges átalakuláson ment át. A próba mégsem látszott fölöslegesnek. Közelebbi célunk — a téma keretei között •— a gazdasági viszonyok regionális tagozódásának vizsgálata volt. Módszerünk —• s itt egy tágabb program keretein belül haladva, egyúttal Keleti Károly anyagfeldolgozó módszerének hagyományával is találkoztunk — az adatok térképre vetítéséből kiinduló számszerű elemzés volt, tehát a jelenségeket földrajzi elterjedésükben interpretáló kartográfia eszközeire támaszkodtunk mind a vizsgálat, mind az eredmény interpretálása során.

11 9. Uo. IV. p. 10. Keleti élelmezési statisztikáját, mint gazdaságtörténeti forrást, eddig a néprajzi és közgazdasági kutatás tartotta számon. Vö. legújabban Kisbán Eszter: A kenyér néprajzi kutatása Európában. Ethnographia. Bp. 1965. 76. évf. 323. p. — Martha Zsuzsanna szíves tájékoztatása a 16. jegyzetben i. m. munkálataival kapcsolatban ; a tárgyhoz való hozzászólását ezúton is köszönjük. — Történeti részről legújabban Katus László készíti elő (szíves közlése szerint) Keleti élelmezési statisztikájának összefoglaló értékelését. 11. Vö. a kartográfia agrártörténeti alkalmazásáról: Wellmann Imre: Agrártörténetünk módszerénekkérdéséről. Agrártörténeti Szemle. Bp. 1962. 4. évf. 333. p.