Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
N. Kiss István: Pálinkafőzés a pásztói cisztercita uradalomban
Az uradalmi pálinkafőzés hozama' 19 fajták szerint, hl-ben 4. táblázat 1763 1768 1769 1772 1773 1774 1775 Törköly 1,76 1,15 0,13 2,98 3,93 1,25 2,43 Seprő 0,85 2,85 0,18 0,26 0,33 0,58 0,34 Szilva 6,38 0,73 0,13 0,88 Gabona 1,09 2,80 5,43 Összesen 3,69 13,18 5,74 3,97 4,39 2,71 2,77 Főleg rozsból, árpalepényből, szemetes, gyomos, hitványabb értékű, gabonából, törekből és malomporból főztek pálinkát. 25 Az évi szükséglet fedezésére, kb. 29—36 hl árpa és rozs felhasználásával, mintegy 4—5 hl égetett szeszt termeltek, 26 ennek alig egyharmada került a kocsmákba, kétharmadát a belső fogyasztás szívta fel. Bár a helyi piaci árak között elég jelentős eltérések mutatkoztak, országszerte a gabonából főzött pálinka a legolcsóbb, s ennek megfelelően a pásztói kocsmákban is elég olcsón árulták az uradalmi pálinkát. Mint a bevételi kimutatások tanúsítják, 1753-ban egy icce égetett szeszért 9,2 krajcárt, 1763-ban és 1764-ben 8 krajcárt s 1769-ben 7,9 krajcárt fizettek az italmérésekben. 27 Ez megfelelt a budai, győri, kassai, komáromi és szegedi gabonapálinka áraknak s mintegy 50—70%-kal volt alacsonyabb az ottani törkölypálinka árszintjénél. 28 1770 táján az uradalmi szeszfőzdében áttértek a drágább törköly- és szilvapálinka gyártására. Jól látszik ez az átváltás a pálinkatermelés táblázatos kimutatásán (4. táblázat). 1770 előtt a törkölyből égetett pálinka részaránya a majorsági pálinkatermelésben meglehetősen szerény volt a gabonából, ill. a szilvából főzött pálinkához képest. 1763-ban, midőn úgy tűnik, hogy törkölyből többet készítenek, mint gabonából, tekintetbe kell vennünk, hogy az az évi termelés négyszerese (16,8 hl) pihen a pincékben mint tartalék, s ez a készlet zömmel gabonapálinka. 1768-ban feltűnően magas a szilvórium aránya, aminek az a magyarázata, hogy abban az évben nem lehetett szétválasztani az újonnan főzött pálinkát az előző évekről maradt készlettől. Az 1770-es években jelentkező változás teljesen egyértelmű: az évi pálinkatermelés zömét, 70—75%-át, törkölyből égetik, a többit borseprőből és szilvából; a. gabonapálinka rovata egyszerűen üresen marad. Bár azt nem tartjuk valószínű25. Pálinkafőzésre adva 1737-ben: ,,3 kila tritico multum mixto zizania", 28.8 kila rozs stb. Archivum vetus E 578. 1763-ban 30 kila rozs, ,,13 kila polenta hordacea, 15 kila tritura" stb. Archivum vetus E 1468. 1769-ben a szesz égetéséhez polentát, töreket, korpát és malomport is adnak. Archivum vetus E 1661/63. 26. 1752-ben pl. az évi pálinkatermelés 3 hordó (kb. 4,5 — 5 hl). — Békefi B. az 1. jegyzetben L m. II. köt. 278. p. — A sárospataki uradalom szeszfőzdéiben, ahol a pásztóival azonos üzemi technikát alkalmaztak, a lepárolási norma 1845-ben a következő: 6,1 liter árpából 1 icce (0,84 liter) pálinka. — Oláh József: A sárospataki és regéci uradalmak ipari üzemei a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle, 1965. 508. p. 27. Az említett évek adatait lásd Archivum vetus E 1131, E 1467, E 1503 és E 1661/63. 28. Országos Levéltár Helytartótanács levéltára C 35. Acta Oeconomica, a törvényhatósági árjelentések anyagában. 29. Az egyes évekre vonatkozó adatok: 1763-ra Archívum vetus E 1467, 1768-ra és 1769-re Archivum vetus E 1661/63, 1772 —1775-re Archivum vetus 1755. — Az 1768. évi összesítésnél az újonnan főzött, valamint az előző évekről megmaradt készlet nem választható szét: kb. 5 — 6 hl-t lehet új pálinkának venni, a többi az ún. tartalék-készlet.
