Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
N. Kiss István: Pálinkafőzés a pásztói cisztercita uradalomban
Gabona 1773 1774 1775 Búza 9,5 8,5 7,3 Rozs 9,5 6,9 2,7 Tavaszi 9,0 Majorsági terméshozamok alakulása 1 ' a wellehrádi kolostor feloszlatásáig 1. táblázat (1784) birtokukban is tartottak. A magyarországi, pásztói rendház feloszlatására csak 1787-ben került sor. A pásztói ciszter birtok gazdálkodásának fénykora a XVIII. sz. második felére esik, a birtokterület új szerzeményekkel bővül, a szántó- és szőlőművelés szakszerű irányítása, a bérmunka széles körű alkalmazása, és a földesúri kocsmálás saját kezelésbe vétele jellemzik a fejlődést. Ekkorra már a pásztói uradalom maga is foglalkozik pénzkölcsönzéssel, s tekintve, hogy a gazdaság hozamát a wellehrádi apát kapja, ő bocsátja a pásztóiak rendelkezésére a szükséges tőkét is. 15 1770-től kezdve több egymást követő év gazdasági eredményeit ismerjük, ami lehetővé teszi a gazdálkodás fejlettségének és jövedelmezőségének rövid áttekintését. Az uradalom allodiális szántóterülete 102—-122 kila őszi és 18—-21 kila tavaszi (rozs) vetésből áll. 16 Ez 72—86, átlagosan tehát kb. 80 1000 négyszögöles holdnak felel meg, ami azt mutatja, hogy a sokoldalú majorsági gazdálkodáson belül a szántóművelés elsősorban az uradalmi szükségletek kielégítését szolgálta. Sokkal jelentősebb azonban a gabona alá szántott tábla nagyságánál a termelési technika fejlettsége, amit a terméseredményeknek a vetőmag mennyiségéhez mért hányadosa, un. „szoros"-a mutat. A földesúri, saját kezelésű szántóművelés — eddigi ismereteink szerint 10 — a XVIII. sz. 70-es éveitől kezdve országszerte fellendül és ez a kedvező fejlődés lényegében a XIX. sz. első felében is folytatódik. Termelékenységi indexük 1800 táján átlagosan 5-ös, a sz. derekán 7—10-es hozamot jelez. Persze ezek a mutatószámok csak a jól gazdálkodó majorságokat jellemzik, a földesurak zöme jóval alacsonyabb hozamot ért csak el allodiumaiban. A fenti szorosok adatai tehát azt bizonyítják, hogy a pásztói ciszter birtokot jól vezették, s hozamaik, legalábbis a szántómüvelésben, felette állnak az országos átlagnak és elérik a jól termelő birtokokét. Az uradalom a tárgyalt korszakban állandóan növeli allodiális szőlőterületét és azok művelésében bérmunkát alkalmaz. Mind a majorsági bortermés, mind az adóbor-bevétel emelkedik (ti. a tized-, ill. heted-köteles szőlők területe is növekszik új telepítések révén). (2. táblázat.) Az allodiális bortermés tehát 50 év alatt kb. a tízszeresére nő, míg az adó-bor volumene csak három és félszeresére emelkedik. Minden áron több bor előteremtése volt a cél, mert az uradalmi kocsmahálózatot még így sem tudták ellátni saját ter15. Békefi R.: az 1. jegyzetben i. m. II. köt. 301. p. 16. A „kilá"-t a pozsonyi mérővel (54,3 liter) azonosnak tekintették és mint területmértéket kb. 600 négyszögölre becsülték. Wellmanti Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Budapest, 1967. 357. p. 17. Extractus Frumentorum in grano sequentibus annis perceptorum et erogatorum 1772 — 1775. Archivum vetus E 1775. A kimutatás adatai az aratórész levonásával és a malom jövedelem hozzáadásával értendők; a két tétel számszerűleg kb. kiegyenlíti egymást. 18. Zimányi V. — Makká i L. — Kirilly Zs. — N. Kiss I. : Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában. Agrártörténeti Szemle, 1968. 66 — 67. p.
