Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében

indítvány hangzott el az erdei legeltetés és a tűzifavágás korlátozására, végül azonban megint a következő országgyűlésre halasztották a kérdés tárgyalását.

44 Első részletes erdőtörvényünk, az 1807. évi XXI. tc. elrendelte, hogy ha valamely erdőt birtokosa vagy haszonélvezője pusztít (kivág, irt, abban mértéken túl legeltet) és felújításáról nem gondoskodik, s emiatt az erdőben érdekeltek közül valaki, pl. közbirtokossági tag, örökös vagy akár csak községbeli lakos megalapozott feljelentést tesz, az erdő bírói zár (sequestrum) alá helyeztessék és zárgondnok felügyelete alatt az erdészet szabályai szerint kezeltessék.

45 A zárlat alá vett erdőben az erdőbirtokosnak tilos volt fát kivágatni, ezt csak a zárgondnok végeztethette a törvényhatóságtól kapott utasítás szerint.

40 Ezenkívül a törvény a kecskéknek az erdőből való kitiltásával és annak meghagyásával is igyekezett az erdőpusztítást meggátolni, hogy a zsellérek ne fából, hanem kőből, téglából vagy vályogból építsék házaikat, az önkényes erdőpusztítót pedig testi büntetéssel rendelte büntetni. Felhatalmazta továbbá az 1807. évi erdőtörvény a törvényhatóságokat arra, hogy a kivágott erdők helyén, ill. az erdészeti művelés alá vett területen a legeltetést korlátozzák. E tilalom csak addig az ideig állhatott fenn, amíg a sarjak csúcsai olyan magasságot el nem értek és annyira meg nem erősödtek, hogy azokban az állatok kárt már nem tehettek. Az 1807. évi XXI. tc. „teljes tanúságot tesz arról, hogy az akkori kor, a maga és a jövő nemzedék érdekeit felfogva, az erdőtulajdont megóvni és az erdőpusztítást megakadályozni igyekezett".

47 E fontos törvény, tekintet nélkül az erdők birtokjogi minőségére, minden erdőt egyformán védelmébe vett, a korabeli viszonyokhoz képest az élőfa-vagyont kielégítően védte, s az erdők természetes felújulásának szolgálatában is — az utókorra ebből az időből maradt kitűnő állományok tanúsága szerint — jelentős szerepet játszott.

48 Erdészeti szempontból „A futóhomok megkötéséről és az ez által ellepett térek hasznosításáról" szóló 1807. évi XX. tc. is üdvös rendelkezéseket tartalmazott. Lehetővé tette, hogy a futóhomokos területeket közérdekből, „erdők plántálása vagy más alkalmas eszközök által" termővé tegyék, továbbá tiltotta az így megjavított helyeken a fák felnövése előtt a legeltetést.

49 Különösen Pest megyében az 1807. évi XX. tc. végrehajtása számottevő eredményekkel járt,

50 kiegészítette és módosította ezt a törvényt az 1844. évi X. tc. Az állami befolyás növekedésének tulajdonítható, hogy a különböző hatóságok laza felügyelete alatt álló erdőket az idő tájban egységes felügyelet alá helyezték. 44. Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága. III. kötet. Bp. 1904. 496. p. 45. A zárlat idejére a törvényhatóságnak szabályoznia kellett az erdő „mérsékelt" használatát, tekintetbe véve az erdő évenkénti sarjadékát, minőségét és jövedelmét is. A zárlat addig tartott, amíg a törvényhatóság az erdőpusztítás okainak megszűntével azt fel nem oldotta. 46. Tusnádi Élthes Gyula: A rendőri és a jövedéki büntetőjog. Az ezeréves magyar kihágási jog története és mai állapota. Bp. 1935. 163. p. 47. Idézve az 1 879 : XXXI. tc. javaslatának miniszteri indokolásából. 48. Kaán Károly: Erdőgazdaság-politikai kérdések. Bp. 1920. 54. p. 49. A XIX. szd. elején a fásítás is új erőre kapott, ami Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben ellanyhult. Emiatt az addigi fáradozások meddősége volt elsősorban okolható. A különféle facsemeték s magvak ültetésének sikere a különböző talajokon a véletlentől függött. így a törvényhatóságok beleuntak a sok eredménytelen faültetésbe. 1780-ban a helytartótanács egy 20 pontból álló oktatást adott ki a gyorsan növő fák ültetéséről, de ez sem nagyon segített. Időközben az udvari kancellária a homokos alföldi területek befásítására több javaslatot kapott. Azok realizálására a futóhomok megkötéséről szóló 1807. évi XX. tc. végrehajtása alkalmával került sor; e törvény eloszlatta a felmerült birtokjogi nehézségeket. 50. Bíró Zoltán: Erdőgazdaság. In: Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig. II. köt. Bp. é. n. 344. p.