Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez
ták a jobbágytelek tartozékait a többi, szabadabb helyzetű, pénzen vett föld-darabtól. A „ház után való" azaz telki állományú szántókat, mint első, második és harmadik földet említik; meglehetősen kicsinyek, 1/2, 3/4 és 1 hold terjedelműek. Valószínűleg ide sorolható még „egy darab káposztás föld és egy kis kert is a Fertő mellett". Két további föld-darab már, úgy látszik, nem a telekhez tartozik: az egyiket „zálogos" földnek írják, a másikról, mint „feliben bevetett" szántóról tesznek említést. 10 Mint szőleinek száma mutatja, Lay Christoph elsősorban bortermeléssel foglalkozott: három saját szőleje (27 fontos) ós öt „zálogos" szőlője (41 fontos) együttesen 5440 •-ölre rúg, azaz meghaladja a 4,53 magyar holdat (à 1200 •-öl). 19 Eletében tehát másfélszer annyi új szőlőt szerzett, mint amennyivel eredetileg gazdálkodni kezdett. A már említett 8 szőlő területe csaknem 2 ha (1,96), ami — tekintetbe véve a burgenlandi H. Prickler kutatásait — 20 kb. 48 hl évi borhozamot biztosított, melynek piaci ára, hl-enként 6,2 forintos átlagárral számolva, megközelíti a 300 forintot (297,6 ft). Ekkora gazdagparaszti szőlőbirtok gondozása a család munkaerejét már messzemenően meghaladja ; egy férfi legfeljebb 13 fontos (1040 0-01) szőlő művelését tudja ellátni, 21 ami azt jelenti, hogy a Lay-féle szőlőbirtok 75—80%-ának megmunkálásához már bérmunkát kellett igénybe venni. Jól kezelt, bérmunkát alkalmazó szőlőbirtokoknál a rezsi-költség a hozam értékének egyharmada körül mozog a XVI—XVTI. században, 22 eszerint a Lay-féle szőlők hozamának értékéből kb. 100 forintot a művelési költségekre kell leszámítanunk. A tiszta jövedelemként megmaradó 200 forint igen magas évi hozamnak számít. Az állatállomány és a gazdasági felszerelés nagysága és összetétele Lay Christoph gazdaságában a következő: ökör 2 db ló 2 db tehén 5 db üsző tinó 1 db ökör tinó 1 db süldő 6 db ökrös szekér 1 db kocsi 1 db eke 1 db ó-borona 1 db 18. ,, Ibidem szántóföld, feliben vetették be" és „Item félhold zalagos" lásd a fent idézett forrást. — Az 1668. évi gabona kilenced jegyzék tanúsága szerint Lay Kristófnak további — zálogolt vagy bérelt? — szántói is lehettek, mert termése elég jelentős: búzából 41, rozsból 145 és árpából 49 kereszt. (A jelzett iratanyagban.) 19. A ,, libra", „Pfund" vagy „fontos" nyugat-magyarországi szőlő területmérték, mely a soproni borvidéken 80rj-öllel, kb. 2,88 árral egyenlő.-Prickler, Harald: Festschrift 750 Jahre Weinbaugemeinde Lutzmannsburg. Ein Betrag zur mittelburgenländischen Weinbaugeschichte. Lutzmannsburg, 1968. 72. p. 20. „Für das Lutzmannsburger Gebirge wird im XVII. Jahrhundert ein Durchschnittsertrag von 300 bis 500 Ödenburger Eimer angegeben; dies entspricht einem Hektarertrag von 18 bis 30 hl, oder einem Mittel von 24 hl/ha." — Prickler, H. a 19. jegyzetben i. m. 46. p. — A metrológiai kérdésekben igen jártas osztrák szerző átlagos bor áránál Hegyalján mi jóval magasabb átlagárakat találtunk, tekintettel azonban arra, hogy Nezsider a soproni borvidékhez tartozott, az ő kalkulációját fogadtuk el. Hegyaljára nézve lásd N. Kiss István: Nagybirtokok árutermelése és külkereskedelme a XVII. századi Magyarországon. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1967/1968. 135-156. p. 21. Prickler, H. a 19. jegyzetben i. m. 28. p. 22. N. Kiss István: A szőlőművelés terméshozamának alakulása a XVII—XIX. században. Agrártörténeti Szemle, 1968. 1-2: 78-93. p.
