Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez

jogcímén mentes is a terményadótól.

10 Bereg megyében főleg olyanokról van szó,, akik gazdaságuk egész földállományát bérlik a nemesektől, általában véve viszont az „úri" földet darabonként bérlik vagy vásárolják meg a jobbágyok. Ezt a helyzetet tükrözi az a szakirodalomban már több, mint fél évszázada ismert példa is, ahol a végrendelkező jobbágy — telkén kívül, melybe vejét ülteti — különböző pénzen vett, irtásos és zálogolt földjeiről intézkedik.

11 Feltehetően a semptei uradalom jobbágyainak „eörök feöldje"-inél is eredetileg allodiális jellegű, vásárlás útján paraszti kézre került földekről van szó.

12 Az a folyamat, melynek során a gazdagparasztok jelentős mennyiségben nemesi földet zálogolnak, bérelnek és vásárolnak, nemcsak a történelmi Magyarország viszonyaira jellemző. Lengyelországban a XVI. században országszerte általános jelenség, hogy „a gazdagparasztok szívesen bérlik az allodiális földeket".

13 Németország egyes keleti tartományaiban, pl. Kur és Neumark Brandenburgban, amelyekre egyébként a „második jobbágyság" kialakulása üti rá a bélyeget, a korábbi fejlődés betetőzéseként a XVIII. században az allodiális földterület 65—75 %-a paraszti és polgári bérlők tulajdonába kerül. Nemcsak a földesúri allodiumokat, az állami birtokokat is igyekeznek bérbe venni a német parasztok; 1780 körül von Benekendorf junker közgazdász, mint kortárs, megállapítja, hogy az állami földbirtokok bérbeadása a parasztoknak sokfelé általánossá vált.

14 Bár Magyarországon a brandenburgi példához hasonló arányban soha nem kerülnek jobbágybirtokba allodiális földek, a nemesi földek zálogolása, bérlete és vásárlása nálunk is évszázadokon át tartó és sokrétűen igazolható történelmi folyamat. A XIX. században, a jobbágyfelszabadítást megelőző korban, a különböző formában jobbágyi kézen levő maradvány-, irtvány- és nemesi föld problémája az általános rendezés súlyos feszültséggel teli csomópontját képezi.

15 Érdekes, hogy az akkori, viszonylag kedvező forrásadottságok ellenére is, éppen a parasztok számára előnyös allodiális bérletek helyzetéről és országos arányáról tudunk a legkeveseb10. N. Kiss István: Az allodiális föld paraszti bérlete Bereg megyében (Kaszony és Vári districtus 1550—1670). Agrártörténeti Szemle, 1970. (sajtó alatti. 11. Tót Miklós jobbágy 1595. febr. 14-i keltű végrendelete a Sopron megyei Guáry család iratanyagában (OL). Idézve és közölve: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1905. 268—270. p. — Varga János számos példát idéz arra a XVI —XVII. századi folyamatra, amelynek során jobbágyok kollektíven, ill. egyénileg földesúri földet vagy városi ingatlant szereznek: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556 — 1767. Bp. 1969. 497 — 500. p. 12. A Pozsony és Nyitra megyei semptei uradalom 1632. évi urbáriumában megfigyelhető, hogy a Thurzó birtok jobbágyai közül jó néhányan ún. „eörök feölddel" {'!) is rendelkeznek. Ezt úgy kell értenünk, hogy az összeírok egyes jobbágyoknál — nem mindenkinél! — a telki állományú földek (telki és irtás szántó, rét, szőlő, kert) részletes felsorolásán túlmenően, még néhány holdnyi „eörök feöld"-ről is megemlékeznek és noha eredetükről semmit sem szólnak, azokat mindvégig a telki és az irtás szántóktól különválasztva kezelik. — A semptei uradalom urbáriuma, 1632. márc. 9. Pozsony és Nyitra megye. OL. TJC 55:59. — Borsod és Abaúj megyében is „örökös földnek" nevezik a nemesi eredetű szántókat. Román János: Adatok Borsod, Abaúj és Zemplén megyék XVI — XVIII. századi gazdaság-, társadalom- és műveléstörténetéhez a Liber Redit iramok alapján. — Tn: Történelmi Évkönyv II. Miskolc, 1968. 113. p. 13. Zytkowicz, Leonid: Studia nad gospodarstwem wiejskim w dobrach koscielnych w XVI w Warszawa, 1962. 436. p. (Études sur l'économie rurale dans les biens de l'Église en Pologne au XVI

e siècle.) Lásd Maczak, Antoni recenzióját Acta Poloniae Historica 8: 1963. 107 — 110, p. ,,. . .les paysans aisés prenaient volontiers en fermage les terres dominiales." 14. Müller, H. H.: Bäuerliche Rittergutspachtungen im Cottbuser Kreise in der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts. Letopis, Reihe B. 11: 1964. 29-54. p. - A XVIII. század elején Svédország számos tartományában a királyi földbirtokokat parasztok bérlik, akik feudális járadék helyett csak bérösszeget fizetnek. Olsen, J.: Skatteköpen i fysa skânksu hároder under början av 1700-taIet. Ymer, 88: 1968. 15. Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái, 1767 — 1849. Bp. 155 p. Különösen az allodiális föld bérletére nézve: 101 — 107. p.