Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez
bet, ami pedig az 1848 előtt véglegesen, vásárlás útján, paraszti tulajdonba került nemesi földek arányát illeti, ezen a téren kizárólag becslésekre vagyunk utalva. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez a problémafelvetés nem érinti közvetlenül a szabad, exemptus, hajdú stb. rétegek, vagyis általában a szabad paraszti fejlődés kérdését, jelen esetben csupán a jobbágyok félszabad, illetve szabad helyzetű, azaz többnyire nemesi eredetű földjeinek birtoklására, valamint belső kölcsön- és pénzügyleteire kívánunk kitérni, és ebben a vonatkozásban kiemelkedő fontosságot kell tulajdonítanunk a paraszti végrendeleteknek és az azokkal kapcsolatos hagyatéki leltáraknak. Ezeknek forrásértéke elsősorban összefoglaló, a teljes paraszti vagyonállapot összegező tulajdonságukban rejlik, mely rendkívül fontos a nagy összeírások pontos és statisztikailag értékelhető, de a paraszti gazdálkodásnak és termelésnek rendszerint csak egy-egy területét megvilágító adataival szemben. Jelen tanulmány keretében két hagyatéki összeírás adataival kívánunk foglalkozni. A Nyitra, ill. Mosón megyei és forrásérték szempontjából mintaszerű leltárak alapján a paraszti gazdálkodás és vagyonfelhalmozás három vonatkozását kívánjuk érinteni: a jobbágyok telken kívüli földjeinek kérdését, az állatállomány szerepét, valamint a hitel- és kölcsönügyletek volumenét. 1608-ban Komjáti mezőváros (Nyitra megye) tanácsa hivatalos leltárral igazolja a néhai Sovány János jobbágy után maradt és annak kiskorú gyermekét illető vagyont és jószágot. A kiskorú örököst a földesúr, Forgách Mihály, „magához wöt, minden attiatol marat szölö öröksiggel, pinzel, boráwal, buzaiwal, szanto ökreiwel, diznajawal és egieb fele ingó marháiwal egietemben". 16 Tekintve, hogy Forgách Mihály földesúr 1603-ban halt meg, az árván maradt jobbágyfiú vagj^onának gondozásba vétele 1600 körül történhetett. Nem említik a leltárban a jobbágytelket, sem annak tartozékait, ezzel szemben részletesen felsorolják az öröklő jobbágyfiút illető 200 forint értékű szőlőt, valamint a bor- és gabonakészletet. A három hordó bor (30 akó) értéke 60 forint, a veremből elhordott búza mennyiségét nem tudják pontosan. Nem részletezik az állatállományt, de annyit megemlítenek, hogy az elhunyt jobbágygazdának 4 szántó ökre, vagyis teljes igaereje volt. Rendkívül érdekes a kimutatásnak a készpénzre vonatkozó része: a földesurat képviselő udvarbíró 130 forintot talált a jobbágy házánál, további 54 forintot pedig az elhunyt adósain, Varga János, Damasi Balázs, Szilágyi Mihály és Nagy Gergely jobbágyokon hajtott be. Néhai Sovány Jánosnak azonban ennél sokkal több kölcsönbe kihelyezett pénze volt : „egieb sok fele adóssági is woltak, kit mind ő Nagysága szedetet be az vdwarbirowal, de bizoniosan nem tudhattiuk meni summa lehetet", írják a tanácsbeliek. Megemlékeznek végül a kimutatásban a gazdasági és házi felszerelésről, melyre ugyancsak az udvarbíró tette rá a kezét. Sovány János komjáti gazda hagyatéki leltárából egy jómódú mezővárosi jobbágy gazdaságának és sokoldalú gazdálkodásának képe tárul elénk. Jobbágytelkén kívül teljes igaereje, búza- és borkészlete, valamint szabad rendelkezésű, örökíthető szőlője van. Készpénzének és kihelyezett pénzeinek összege, hacsak az ismert adósságokkal számolunk is, csaknem 200 forint, ami nyolc ökörnek vagy 200 szapu (köböl) búzának az ára! Az efféle adósságok egyrészt vásárlási hitelekből, másrészt kamatra adott kölcsönökből keletkeztek. A másik hagyatéki leltárt a Mosón megyei Nezsiderben, Lay Christoph jobbágy halála alkalmából vették fel 1069. szeptember 13-án. 17 Itt elég világosan elhatárol16. OL. P 287. Forgách család levéltára, anno 1608. (197. p.) 17. OL. P 623. Széchenyi család levéltára, VI. köt. 3. sz. fasc. B.
