Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez

távolságban él birtokától.

6 A de facto szabad rendelkezésű és csupán mérsékelt feudális járadéKkal terhelt szőlő s irtvány adásvételi forgalma testesíti meg a XVI— XVII. században a paraszti földszerzés, vagyonfelhalmozás fő formáját. Teljesen szabad rendelkezésű paraszti birtoknak azonban egyedül a nemesi eredetű föld minősült. A jobbágyok tulajdonába került allodiális (nemesi) földek helyzetét az esetek sűrűsége miatt, legalább is adózási tekintetben, a XVI. sz. első felében már országgyűlési törvénnyel kellett rendezni. 1537-ben még csak arról intézkednek, hogy a nemesi házakban ülő jobbágyok is fizessék az állami adót, a dicát.

7 Tekintve, hogy a nemesek gazdasági cselédei az állami adó alól mentesek, ebben az esetben olyan nemesi házban ülő parasztokról van szó, akik ha több-kevesebb kedvezménnyel is, de lényegében jobbágyi módon szolgálnak a nekik juttatott nemesi földön. Ilyen körülmények között a nemesi tulajdont képező föld vagy ház mentes az állami adótól, de az azt használó jobbágy már nem! Itt még nem birtokosként, csak beültetett jobbágyként szerepelnek parasztok nemesi telkeken, de 1543-ban már nemesi föld jobbágybirtokosairól beszél a törvény, „Mint mondják számos 'paraszti állapotú ember, aki pénzen vásárolt nemesi jószágot bír és használ, s nem helybeli lakos, azoknak példájára, akiknek nemesség címén van adómentes földjük, semmiféle adóterhet nem akar vállalni." Az országgyűlés határozata a következő: „az ilyen nemesi földdel rendelkező jobbágyok egy telkes nemesek módjára adózzanak."

8 Ez a törvény megvilágítja a jómódú jobbágyoknak azt a csoportját, amely felhalmozott pénzét nemesi eredetű, adómentes földek vásárlásába fekteti, s ezzel nemcsak árutermelésének gazdasági bázisát bővíti, de mint a szóbanforgó jószág tulajdonosa, bizonyos fokig haszonélvezője lesz az ilyen földbirtokhoz tapadó nemesi jogoknak is: jobbágy létére mint egytelkes nemes vesz részt az állami adózásban. Mennyiben igazolja a történeti tényanyag ezt a folyamatot, mennyiben bizonyítják konkrét példák azt, hogy a jobbágyok allodiális földet bérelnek vagy készpénzért egész nemesi telkeket vásárolnak? Zemplén megye néhány falujában a XVI. sz. végén szét tudtuk választani a telki állományú, ill. a telken kívüli szántókat. Két helység határában az összeíró pontosan számba is veszi ezeket a telken kívüli szántókat és megállapítja, hogy földesúri földről, „nemes udvarok után való" szántókról van szó.

9 A szomszédos Bereg megye gabonatermelő övezetében (Kaszony—Vari districtus) több mint egy évszázadon át —• 1550—1670 — nyomon követhető az allodiális földek nagyarányú paraszti bérlete. A XVII. sz. 60-as éveiben itt minden öt gabonatermelő parasztból négy telkesjobbágy, de az ötödik olyan paraszt, aki bérelt allodiális földjén gazdálkodik, és a nemesi szántóterület 6. A szőlőforgalom és az extraneitás méreteit illetően Hegyaljára nézve lásd Román János és N. Kiss István 5. jegyzetben idézett műveit, Nyugat-Magyarország tekintetében Prickler, Harald: Zur Geschichte des burgenländisch-westungarischen Weinhandels in die Oberländer Böhmen, Mähren, Schlesien und Polen. Zeitschrift für Ostforschung. 1965. 294-320., 495-529. és 731754. p. Az ország délnyugati részén hasonló viszonyokat tükröz a Csáktornyai uradalom bordézsmajegyzéke : Conscriptio promonthorium insulanorum ad dominium pertinentium. OL. TJC 3:7, anno 1720. 7. Magyar Törvénytár 1537. évi 6. tc. ,,

Rustic! item, in domibus nobilium residentes, instar aliorum colonorum dicentur." 8. Magyar Törvénytár 1543. évi 36. tc. „Dicuntur praeterea esse nonnulli plebeae conditionis homines, qui praedia nobilitaria peeuniis empta possideant, usum fructum percipiant, non tarnen in eo loco resident, nec onera aliqua instar eorum, qui nobilitari titulo et exemptione terras possident, ferre volunt." — ,,. . .ut tales plebeae conditionis homines, praedia nobilitaria possidentes, instar nobilium unius sessionis onera ferant." (Kiemelés tőlem NKI.) 9. A

7

. Kiss István: A jobbágytelken kívüli paraszti szántóterület a XVI. században. Agrártörténeti Szemle 1962. 3-4: 602-610. p.,