Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez

A PARASZTI FÖLDVÁSÁRLÁS ÉS KÖLCSÖNÜGYLET KÉRDÉSÉHEZ N. KISS ISTVÁN A magyar mezőgazdaság- és társadalomtörténet kutatásában méltán kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk a parasztság jobbágytelken kívüli termelőeszközeinek, földjeinek, egyszóval minden olyan jószágának, vagyonának, mely részben vagy teljesen kívül esett a földesúri joghatóságon. Ez az a tényező, amelyet a paraszti vagyonfelhalmozásnál, a tehetősebb jobbágyok társadalmi felemelkedésénél, vagy a paraszti árutermelés növekedésénél egyaránt figyelembe kell vennünk. Rendkívüli nehézségekkel találja azonban szemben magát az a történész, aki a telken kívüli földállomány, vagy a jobbágyok közötti kölcsönügyletek kérdését vizsgálva kvantitatív eredményekre szeretne jutni. Elszórt adatok, utalások jelzik ugyan a XV. sz. második felétől kezdve nemesi vagy mentes földek jobbágykézre kerülését, anélkül azonban, hogy a folyamat történeti kialakulását bármiképp is megvilágítanák. Még a statisztikai elemzésre alkalmas, XVI—XVII. századi forrássorozatok sem jelentenek lényeges könnyebbséget a kutatásban; a telkenkívüli parasztbirtok és az ún. belső kölcsönök a paraszti uzsora kérdése minden vonatkozásban a legnehezebben kutatható problémákhoz tartozik. Urbáriumok, dézsmajegyzékek és dicaösszeírások véletlenszerűen felbukkanó adatai, a családi levéltárakban meghúzódó jobbágyvégrendeletek és hagyatéki leltárak, valamint néhány mezőváros protokollum anyagában előforduló egyességek és szerződések képezik lehetséges forrásanyagát. Tényleges adatokhoz azonban többnyire csak a szerencsés véletlen segítheti a kutatót. Mielőtt a jobbágyok telkenkívüli földjeinek meglehetősen sokoldalú kérdésével foglalkoznánk, elkerülhetetlennek látszik, hogy tisztázzunk néhány, a jobbágytelek földállományát érintő és kissé szokatlan jelenséget. A jobbágy tényleges birtokképességét ugyanis még a telki állományit földek esetében sem vonta kétségbe a tételes törvény, bár azt, természetesen elvben, alárendelte a földesúri érdekek védelmének.

1 így pl. eléggé szabadon érvényesül a jobbágy gazdasági jogköre az örökösödésnél. Szerzett vagy örökölt ingatlan vagyonát fia és leánya egyaránt örökölte és elismerték az oldalági rokonság örökösödési jogát is. Ezek hiányában saját szerzeményű ingatlanairól szabadon rendelkezett. Birtokképessége azonban nem korlátozódott a végrendelkezés és örökösödés eseteire: a becsült évi hozam értéke fejében még a jobbágytelek földállományát is elidegeníthette a paraszt, természetesen az arra vonatkozó földesúri jogok (jövedelmek) károsodása nélkül. Ez a paraszti 1. Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp. 1947. 10 — 18. p.