Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

N. Kiss István: A paraszti földvásárlás és kölcsönügylet kérdéséhez

földforgalom jelentős volumenű, mert nemcsak egyes telki földeket, hanem egész jobbágytelkeket is adtak-vettek a jobbágyok minden földesúri tilalom ellenére.

1/a Maguk a földesurak is adnak zálogba tehetősebb parasztjaiknak telkeket (főleg sessio deserta-kat!). Az ilyen földet, a zálogösszeg fejében, a jobbágyok többnyire minden földesúri teher és szolgáltatás nélkül használják.

1/b A Batthyányak a XVI—XVII. században állandóan kölcsönöztek pénzt parasztjaiktól. „Ennek ellenében a jobbágyot telekhányada és a kölcsönzött pénzösszeg nagyságától függően adója, robotja egy részétől vagy egészétől mentesítették mindaddig, míg a földesúr vissza nem fizeti a váltságösszeget. Ilyen visszaváltásra nemigen került sor, az exemptus családok —• hacsak ki nem haltak — nemzedékről nemzedékre mentességet élveztek.

2 Több teleknyi földdel rendelkező gazdaparasztok esetében

3 már a zálogba vett jobbágy-földek felhalmozásáról is beszélhetünk. A XVI—XVII. században tehát még a telek állományához tartozó és a földesúri kötöttség szempontjából leginkább ellenőrzött jobbágyföldek forgalma sem volt teljesen megakadályozható. S tegyük hozzá, a keletnémet tartományok fejlődésükben hozzánk közel álló parasztjainál is találkozunk a telki földek forgalmával.

4 Jóval kötetlenebb a jobbágy munkájával, gazdasági befektetésével létrehozott vagy vásárolt irtváni/föld és szőlő helyzete. Sem az irtvány, sem a szőlő nem tartozott szorosan a telekszervezethez. Helyenként az irtványföldek kiterjedése elég jelentős, és gyakorlatilag szabad forgalmukat csak a XVIII. századtól kezdve igyekeztek korlátozni a földesurak. A szőlő a legszabadabb rendelkezési jogú paraszti föld. Telepítését messzemenő földesúri kedvezményekkel segítik elő. Telekszervezethez tartozó szőlő ritkaságszámba megy, földesúri kibecsültetése (kisajátítása) pedig csupán bizonyos esetekre korlátozódik s mindig teljes értékű megváltás formájában. Szőlőbirtokos nemes és jobbágy egyenlő jogú tagja a hegyközségnek. A szőlőparcellák adásvételi forgalma elképesztően gyors ütemű és kiterjedt az egész országban,

5 különösen a borvidékek központjaiban, ahol a fejlődés már a szőlőmonokultúra fokát is eléri. A szőlők s irtványföldek adásvétele gyakorlatilag teljesen szabadon zajlik, bármilyen rendű és rangú ember, nemes, polgár, jobbágy, városi vagy falusi közösség is lehet szőlőbirtokos. Ez a szőlőforgalom a parcellák jelentős részét idegenben lakó (extraneus) birtokosok kezére juttatja, ami azt jelenti, hogy a szőlőtulajdonos parasztok ós nemesek jó része nem egyszer megyényi 1/a. ,,. . .non est intelligendum, ut hereditas per rusticum cuipiam legata vei vendita, iure perpetuo a domino terrestri alienari possit". Verbőczy tilalma éppen azt igazolja, hogy a jobbágyok még telki földjeiket is adták-vették egymás közt. Természetesen e földforgalom volumenét, az elszórt adatok miatt, még becsülni sem igen lehet. Tripartitum, III. pars, 30. tc. 7. bekezdés. 1/b. Zálogbirtokaikkal a jobbágyok szabadon rendelkeznek: ,,In bonis pignoratitiis et rebus mobilibus inter maritum et uxorem sine liberis et testamento decedentes, mutua et reciproca ad inviam observanda successio statuitur." Magyar Törvénytár 1687. évi 11. tc 2. Zimányi Vera: A rohonc — szalónaki uradalom és jobbágysága a XVI —XVII. században. Bp. 1968. 91-94. p. 3. Acsády Ignác: A magyar jobbágynépesség száma a mohácsi vész után. Bp. 1889. 24. p. 4. Gerhard Heitz a telekállományhoz tartozó földek jelentős forgalmát hangsúlyozza (XVII — XVIII. század) Közép- és Kelet-Németország számos tartományában: „. . .die Hufe bildenden Landstücken.. . durch Erbgang, Tausch und Verkauf sehr häufig wechselten". (Kiemelés tőlem NKI.) Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1958. 1393. p. 5. Román János (editor): A sárospataki szőlőművelés XVI —XVII. századi történetének forrásai. Sárospatak, 1964. 227. p. — A

7

. Kiss István: A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és az extraneus birtoklás Hegyalján a XVI. század második felében. In: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp. 1966. 20 — 283. p.