Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
jedésben művelték, egyre több gazda hagyott fel e szemlélet miatt termesztésével. 302 Azonban a zsírínség csökkentésének egyetlen útja a napraforgóművelés kibővítéséhez vezetett, amiben a népszerűsítő szakirodalom is szerepet játszott. 303 1923-ban a napraforgó egy tagban való vetésterülete 2598 ha, vegyes művelésterülete 100 654 ha volt. Ez az 1930-as évekig nem sokat változott. 304 Művelésmódjának jellemző sajátossága, hogy a fővetemény a teljes művelésterület 8%-át nem haladta meg. A mellékveteményként művelt 10—12-szeresét tette ki az egy tagban történő termesztésnek. Ez a megoszlás világosan igazolja, hogy a napraforgó a paraszti birtok j ellegzetes növénye volt, a 10 hold alatti kisparaszti gazdaságok alkották e termelés bázisát. 305 A szegélyművelésnek mutatkozott némi előnye a tiszta kultúrával szemben. A 30-as években egy felmérés eredménye szerint a nyíregyházi olaj ütő malmok tapasztalatai azt mutatták, hogy a kisgazdáktól vásárolt mag több olajat tartalmazott, mint az uradalmi. Ennek oka abban rejlik, hog}' a szegélyként ültetett növényt több nap érte, mint a zárt álladékban levőt. 306 A napraforgó művelés fellendülésének második periódusa a világgazdasági válság következtében 1929-től kezdődött meg. A gazdasági válság külkereskedelmi nehézségei közepette az ipari zsírfélék behozatala megnehezedett, nagyobb súlyt kellett helyezni az önellátásra. Ezért a kormányzat a napraforgótermelés fejlesztését tűzte ki célul. Bevezették a termesztési szerződéseket, támogatták a felvásárlási árakat. A 30-as években a napraforgó az érdeklődés homlokterébe került. 307 1929ben főveteményként 3483 ha-on, mellékveteményként 163 993 ha-on művelték. 308 Ez az 1920-as vetésterületnek kétszeresét jelentette. 1934-től újabb jelentős emelkedés következett, amely az 1929-es vetésterületnél 40%-kal lett nagyobb, majd évenként 14—15%-os emelkedést mutatott. 1939-ben 11 767 kat. holdon főveteményként és 302 482 kat. holdon mellékveteményként művelték. 309 A 30-as évek közepétől erősödő termesztés további bővülését a háborús konjunktúra váltotta ki. A fokozottabb zsírszükséglet és főként a Németországgal szembeni exportkötelezettség miatt a kormány kötelezővé tette művelését. 310 Nagy kiterjedésben vetették elsősorban az alföldi sziken, a Duna—Tisza közén, a szabolcsi homokon és a szatmári tőzeges talajon. 311 Ezenkívül még a nyírségi homokon művelték összefüggő táblákban mint tipikusan kisgazda növényt. 312 Mellékveteményként jelentősebb termesztéskörzete a Duna—Tisza közén, a Dunántúlon Tolna és Somogy megyében volt megtalálható. 313 A 30-as évek végén a nemesítési munka is erőteljesebben bontakozott ki, jó tennőképességű, hazai fajta előállítására. Iregszemcsén 1936-ban, Mezőhegyesen ugyanekkor, Lovászpatonán 1938-ban kezdődött meg a nemesítés munkája. 314 302. Márton Béla: A Nyírség mezőgazdasági élete. Debrecen, 1933. 43. p. 303. Vö.: Westsik Vilmos: A napraforgó termesztése a tiszántúli vidéken. Kisvárda, én. 8. p. 304. Rosenberg, Benno: i. m. 32. p. 305. Vö.: Gunst Péter: i. m. 292-293. p. 306. Westsik Vilmos: i. m. 13. p. 307. Gunst Péter: i. m. 295. p. 308. Rosenberg, Benno: i. m. 32. p. 309. Kristály Aladár: Olajos növények. Bp. 1941. 1. p. 310. Görög László: Magyarország mezőgazdasági földrajza. Bp. 1954. 96. p. 311. Útmutató a napraforgó termesztésére. Futura. Bp. 1940. 4. p. 312. Ugyanekkor Romániában Szilágy és Bihar területén is fellendült művelése. Mucira Alajos: Élelmi- és ipari növénvek. In: Erdélv mezőgazdasága. Szerk. Farkas Árpád. Kolozsvár. 1944. 252-253. p. 313. Laczkó Aladár — Mohácsi Tivadar: Olajnövények termesztése. Bp. 1941. 4. p. 314. Bálint Andor: i. m. 314. p.
