Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

Botos Lajos szerint az egytányérú, alacsonyszárú nemesített napraforgófajták az. 1940-es években kezdtek elterjedni, amit meggyorsított a Futura központi vetőmagjuttatása. Ebben a periódusban azonban még nem éreztette erőteljesebben hatását az új fajták bevezetése.

315 A napraforgó művelésbe vételének, elterjedésének harmadik periódusa közvetlenül a háború utáni évekre esik. 1945/46-ban az egész ország legfontosabb zsiradékát a napraforgó adta.

310 A napraforgó vetésterületének ugrásszerű növekedése a háború után a fővetemény, a tiszta művelés terén mutatkozott meg: 1946—48 között 160 000 ha-ra emelkedett (a háború előtti 5000 ha-ral szemben).

317 A fővetésü napraforgó területe 1949—1951. között volt a legnagyobb, a szegélyvetésűvel együtt meghaladta a 0,5 millió kat. holdat. Ezekben az években kb. 2,5 millió q termest takarítottak be.

318 A nagy területen művelt napraforgó termésátlaga egy 1951-es útmutató szerint még elmaradt a követelményektől, agrotechnikája sem tartott lépést a termőterület bővülésével.

319 Ennek megoldására 1949-ben Kisvárdán is megindult a nemesítési munka, amely csatlakozott a korábban elkezdett kísérletekhez. Az előállított fajták jó termőképességüek, de olajtartalmuk csak 34— 36%. Ezért a későbbi években a nagyobb, 42—44% olajtartalmú szovjet fajták kaptak jelentősebb teret a szántóföldi művelésben.

320 1 953-ban a napraforgó vetésterülete 400 000 kat. hold volt, amely a szántóföldi termelésnek 5%-át tette ki.

321 1954-ben már helytelenítették a napraforgóművelés nagy arányát, rámutatva, hogy elegendő a szántóföld 2%-án termeszteni. A sertésállomány jelentős növekedése is indokolta a napraforgóművelés csökkentését.

322 Az erőteljesebb vetésterület-csökkentés folyamatosan 1959-ig tartott, főképpen a szemes takarmány termesztésének javára.

323 A vetésterület —• nagy fluktuációval — az 1960-as években 180—-200 000 kat. hold kiterjedésben állapodott meg. A termésátlagok is a vetésterülethez hasonlóan ingadoztak, az utóbbi években átlag 6 q körül mozogtak.

324 A jelenleg művelésben levő fajták nagyobb tájegységenként elterjedve a következők: Iregi korai csíkos (államilag törzskönyvezett fajta, 1955), Kisvárdai és Mezőhegyesi cirmos (államilag elismert nemesített fajták, 1954, 1951). Ezenkívül egyre nagyobb jelentőséget kapnak a nagyobb olajhozamú szovjet fajták, amelyek 1965-ben a vetésterület 70%-án kerültek művelésre.

325 A mérsékelt napraforgóművelés az utóbbi évtizedben tájtermelési körzeteit tekintve a Dunántúlra és az Alföldre koncentrálódott. A Dunántúlon Fejér és Tolna megye rendelkezik nagyobb kiterjedésű napraforgóműveléssel,

326 Somogyban a korábban jelentős vetőterület (4—5%) 1960-ra a szántóföldi művelés 1%-ra zsugorodott, de termésátlaga jóval magasabb az országos átlagnál, így a megye kb. 5,2%-kal részesedik az országos termelésből.

327 Az Alföldön Békés megye, a dél-békési lösz315. Botos Lajos: A napraforgó nagyüzemi termesztése. Bp. é. n. 4.p. 316. Görög László: i. m. 96. p. 317. Zimmermann, H. —G.: i. m. 15. p. 318. Botos Lajos: A napraforgó nagyüzemi termesztése. Bp. é. n. 4. p. 319. Útmutató a kukorica, cukorrépa, burgonya, napraforgó és a dohány termeléséhez. Bp. 1951. 65. p. 320. Bálint Andor: i. m. 314. p. 321. Görög László: i. m. 96. p. 322. Görög László: i. m. 96. p. 323. Botos Lajos: i. m. 5. p. 324. Kurnik Ernő: i. m. 264. p. 325. Bálint Andor: i. m. 321. p. — Mezőgazdasági Lexikon. 1. Bp. 1958. 173. p. 326. Botos Lajos: i. m. 5. p. 327. Gertrig Béla: Somogy megye mezőgazdasági földrajza. Földrajzi Közlemények, 86. (1962) 59. p.