Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
dett. 267 A nyersanyag feldolgozása, az olajelőállítás zömében falusi kisüzemekben történt, primitív körülmények között. Nagyobb olajmalom csak néhány volt délen. A fiatal Szovjetunió egyik első tevékenysége a növényi olajipar gyors fejlesztése volt, amelynek eredményeként 1925-ben már több, mint 3 millió hektárra szökött a napraforgó vetésterülete. 268 A további években 2,5—3 millió hektárt vetettek be évenként napraforgóval. 1937-ben 3,2 millió hektáron termesztették, ami az akkori világtermelés 85%-át képezte. A napraforgó müvelése az egész sztyeppe-övezet déli részén elterjedt 7—9 q/ha átlagtermést hozva. A gondos szelekció és nemesítés rövidebb tenyészidejű, nagymagvú fajták művelésbe vételét biztosította már ekkor, pl. a Szaratov 169, Karlik révén 11 q/ha átlagterméssel. Ennek elterjedése északi és keleti irányban vált jelentőssé. 269 Az 1950-es években a napraforgó vetésterülete 4 millió hektárra bővült. Jelenleg 4,5 millió hektár között mozog. A napraforgó a Szovjetunió legjelentősebb olajos kultúrnövénye. 270 1964-ben több, mint 4,6 millió hektár területet ültettek be vele, ebben az évben bruttó termése 5,5 millió tonna volt. Olajtermése több mint 2,1 millió tonnát tett ki, amit 1,8 millió tonna pogácsa és dara egészített ki. A Szovjetunióban az 1 hektárra számított napraforgó olajhozama átlagosan 500 kg (szemben az 1913. évi 175 kg-mal). A napraforgó vetésterülete az 1914. évinek 4,5-szöröse, az olajtermelés pedig csaknem 12-szerese. A növényi olajfeldolgozás ma teljesen nagyipari úton történik, Pusztovojt kimutatása szerint minden főbb eljárás gépesítve van oly módon, hogy a napraforgótermelés nem sokban különbözik a gabonatermeléstől. 271 A XX. századi napraforgóművelés legjelentősebb térhódítása Európában a déli országokban valósult meg. Az első világháború idején Románia és Bulgária csatlakozott a napraforgóművelés területéhez. Ezekben az országokban aránylag későn jelentkező kultúra azonban erős gyökeret vert, és fokozatosan nemcsak az olajosnövények, hanem az összes kereskedelmi növény művelésében vezető szerephez jutott. 272 A dél-európai napraforgóművelés elsősorban orosz hatásra bontakozott ki, onnan származó vetőmag és műveléstechnika segítségével. Romániában 1910-ben még csupán 672 ha-t számíthattak napraforgó által elfoglalt területnek. 273 A háborús gazdálkodás eredményeként a napraforgó művelése 1915—16-ban 11-—24 000 ha-ra emelkedett, amelynek központi műveléskörzete a moldvai terület volt. 274 A háború után a művelésterületek tovább bővültek, 1923ban az Erdéllyel bővült Nagy-Romániában 74 800 ha volt a művelésterület. 275 A napraforgóművelés jelentős bővülésének második periódusa 1925-ben kezdődött meg. Számottevő új területeket vettek igénybe, aminek következtében az 1934—38 közötti időre vetésterülete elérte a 200 000 ha-t. 276 Az ekkori termesztésterület 77 %-a Besszarábiában volt, ahol nagyobb olajipari üzemek létesültek a napraforgómag feldolgozására. Jelentős olajipari központ lett Galatá és Balti, míg a len-, repceés kendermag nagyüzemi feldolgozása Bukarestben koncentrálódott. Az ország területén mindenütt megtalálható kisüzemek, falusi olaj ütők a második világ267. Zimmermann, H.-G.: i. m. 13. p. 268. Prjanischnikow, D. N.: i. m. 393. p. 269. Walter, Heinrich: Die Vegetation Osteuropas. Berlin, 1943. 164—165. p. 270. Szemihnenko — Kljucsnikov — Tokarev : Podszolnecsnik. Moszkva, 1965. 5. p. 271. Pusztovojt, V. Sz.: i. m. 8. p. 272. Bosenberg, Benno: i. m. 7. p. 273. Dan, A.-Torge, D.: i. m. 5. p. 274. Bosenberg, Benno: i. m. 22. p. 275. Zimmermann, H.-G.: i. m. 15. p. 276. Zimmermann, H.-G.: i. m. 15. p. 8 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 113
