Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

Ltsz: 55. 35.1); 77. Szarvas (Tessedik S. Múzeum); HAJDÚ m: 78. Debrecen (Déri M. Ltsz. V. Ltsz. 1928: 1.) ; 79. Balmazújváros (Déri M. V. 54. 6. L); 80. Püspökladány (Karancs M. ltsz. n.); 81. Hajdúböszörmény (Hajdúsági Múzeum Ltsz. 52—285. 1.); BORSOD m: 82. Mezőkövesd (Herman O. M. Miskolc, Ltsz. 53." 1159. 1.); 83. Martonyi (N. M. Ltsz. 132 781.); ABAÚJ m: 84. Pálháza (Saját gyűjtés); ZEMPLÉN m. : 85. Bodrogkisfalud (N. M. Ltsz. 130 625.); SÁROS m.: 86. Zboró (Mezőgazdasági Múzeum); HONT m.: 87. Nagycsalómia (N. M. Ltsz. 92 506.); HEVES m: 88. Istenmezeje (Hoffmann T. E. 1956. 546.); SZOLNOK m: 89. Kunmadaras (N. M- Ltsz. 10 183.) ; 90. Jászkisér (Damjanich M. Szolnok. Ltsz. 63. 254. 3.) ; PEST—PILIS—SOLT—KISKUN m. : 91. Kiskunfélegyháza (Kiskun M. Ltsz. 55. 1300. 1. 2.); 92. Kiskunhalas (Thorma H. Múzeiim Ltsz. 59. 35. L); 93. Kecskemét kör. (Néprajzi Múzeum E. 71 832.); CSONGRÁD m.: 94. Szentes (N. M. Ltsz. 71 844. a.); 95. Szentes (N. M. Ltsz. 71 844. b.); 96. Szeged—Zákány (Móra F. Múzeum Ltsz. 55. 15. L); 97. Szeged-környéke (Uo. Ltsz. 55. 23. L); 98. Hódmezővásárhely (Tornyai J. Múzeum Ltsz. 50. 256. 1.); TORONTÁL m. : 99. Kiszombor (Móra F. Múzeum Ltsz. 55. 24. L); 100. Grepája (N. M. Ltsz. 10 184.); TEMESm.: 101) Temesvár kör. Demcsenko N. im.); NÓGRÁD m.: 102. Sóshartyán (Gunda B. NÉ. 29 : 51.); 103. Ghrtány (Losonc környéke), (Hyéko J. im. 10. tábla. 1.); ZÓLYOM m. : 104. Gyetva (Hyckó J. im. 9. tábla. 3.); 105. Kosi Vnbovok (Hycko J. 10. tábla 2.); KOMÁROM m.: 106. Szimô (N. M. Ltsz. 37 159.); 107. Dunaradvány (Hyéko J. im. 15. tábla. 3.) ; GYŐR m. : 108. Kóny (Hansági M. Mosonmagyaróvár Ltsz. 56. 63. 1.) ; VESZPRÉMm. : 109. Felsőőrs (Bakonyi M. Veszprém Ltsz. G. 91.) ; 110. Veszprém m. (Bakonyi M. Ltsz. u.); TOLNAm.: 111. Váralja (N. M. Ltsz. 42 834.); 112. Alsónyék (Balogh A. M. Szekszárd, Ltsz. ol. 4. 155.); 113. Szekszárd kör (Néprajzi M. F. 71710.); BARANYAm.: Vajszló (Janus P. M. Pécs, Ltsz. 52. 373. 3.); 115. Ormánság (Jan

us P. M. Pécs Ltsz. 59. 359. 1.); 116. Mohács (Kanizsai D. Múzeum Ltsz. 54. 583. L); 117. Hirics (Néprajzi Múzeum F. 70 917.); SOMOGY m. 118. Somogy m. (Néprajzi M. Ltsz. 59 295. ) ; 119. Gsököly (N. M. Ltsz. 1. 33. 139.); 120. Somogy m. (Rippl-Rónai M. Kaposvár. Ltsz. 5591.); ZALA m. 121. Nagykapornak (Göcseji M. ZalaegerszegLtsz. 62. 22. L); 122. Hottó (Göcseji M. Zalaegerszeg. Ltsz. 52. 7. 145.); 123. Maróc (Seemayer V. im. 90.); VAS m, 124. Szalafő (N. M. Ltsz. 135 832.); 125. Őriszentpéter (N. M. 52 455.); 126. Kám (N. M. Ltsz. 60. 133. L); 127. Kúpfalva (Dömötör S. im. 162,); 128. Pankasz (Dömötör S. im. 160.); 129. Ludad (Dömötör S. im. 160.); SOPRON m. 130. Sopron (Liszt F. M. Ltsz. 56. 616. 1.) ; 131. Csorna (Népr. M. Ltsz. 58. 92. 4.) AZ EKETALIGÄK Míg az ekékkel a magyar, de különösen a környező népek irodalma bizonyos mértékig foglalkozott, addig alig méltatták figyelemre az eketaligákat. A magyar irodalomban ifj. Kós Károly veti fel ezt a hiányosságot, és megállapítja, hogy ennek oka jórészt abban keresendő, hogy a múzeumokba rendszerint csak az eke került be, mert a gyűjtőket a taliga nem érdekelte.

172 Ez nemcsak nálunk, hanem egész Európában így volt. így a hohenheimi Modell Gyűjteményből is a legtöbb eke mellől hiányzik, mert a készítés és gyűjtés idején a taligát „nem tartották fontosnak".

173 Szinte ugyanezekkel a szavakkal panaszkodik e kérdésről Hycko, Ján is, azzal az alapvető különbséggel, hogy nem elégszik meg csupán a panasszal, hanem kísérletet tesz bizonyos rendszerezésre, amit az alábbiakban anyagában és megfigyeléseiben magam is jól fel tudtam használni.

174 Ilyen rendszerezésre való kísérletet azokban a nagy ekemonografiákban sem találunk, melyekre a fentiekben többször hivatkoztam, bár e szerszám fontosságát mindegyik hangsúlyozza, Az eketaliga az ágyeke szinte nélkülözhetetlen alkatrésze, ezért majd mindenütt megtaláljuk annak Európa középső részén kelet—nyugati irányba végighúzódó zónájában. Különösen jellemző a taliga az ágyeke területének középső és keleti elterjedési területére. Néhol a túróekékhez is használták, és így az ágyeke elterjedési ha172. ifj. Kós Károly: i. m. 13. lap 36. jegyzet, ahol megállapítja: „Sajnos, ezzel a kérdéssel (ti. a talyigával B. I.) mindeddig csak Kovács László foglalkozott, bár ő is inkább csak általánosságban). 1. Kovács, i. m. 25). " Ezen a területen azóta sem történt semmi változás, a magyarországi eketaligákról jóformán semmit sem tudunk. 173 Klein, Ernst: i. m. 6. 174. Hyéko, Ján: i. m. 22.