Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
tárán túljutott. 175 Mivel a Kárpát-medence az a terület, ahol eketaliga nélkül — tudomásom szerint —• a vizsgált időszakban ekét nem használtak, a kérdés legalább nagy vonásokban történő megvilágításának különös jelentősége van. 176 Természetesen az lenne a megfelelő eljárás, ha az egyes eketípusokhoz szolgált taligákat velük együtt mutatnám be. Ez azonban sajnos nem valósítható meg, mert csak nagyon kevés eke került be múzeumainkba taligával együtt. Bár, mint alább látni fogjuk, mégis rá lehet mutatni az alapvető eketípusokhoz tartozó taligák sajátosságaira. Az osztátyozásnál itt is a szerszám feladatából és annak megoldási módjaiból kell kiindulnunk. Ezek szerint az eketaliga nálunk háromféle funkciót teljesíthet: 1. Az eke stabilitásának és ezzel a szántás egyenletességének biztosítása, a talaj és a vonójószág okozta kilengésekkel szemben. 2. A szántás mélységének szabályozása, mely egyes példánj'oknál történhet: a) A gerendely lyukaiba tett szeg segítségével az ekét közelebb vagy távolabb rögzítették a taligához. A XIX. század első felének mezőgazdasági irodalma ezt sokszor leírja: „A gerendely. . . ; ennek végén van egy néhány lyuk, hogy az által az ekét mélyebb vagy feljebb való borozda vágásra lehessen változtatni". 177 Hasonlóképpen írják le Debrecen környékéről is: „Mélyebbre vagy fenyedebbre a gerendelynek hosszabbra való eresztése vagy rövidebbre való vétele által a fennydebbi szántás mozdíttatik elő". 178 Tehát, ha a taliga felőli első lyukba kapcsolták az ekét, akkor a legmélyebben, ha az utolsóba, akkor a legsekélyebben szántott. b) Az eketaliga felső vánkosának emelésével vagy süllyesztésével. Ha alacsonyabbra engedjük a párnát, mélyebben, ha magasabbra emeljük, akkor sekélyebben szánt az eke. Ez a megoldás nálunk csak ritkán fordult elő. Az eke mélységének szabályozását részben a gerendely vége alá vert ékekkel, részben a köldök, illetve a címervas lejjebb vagy feljebb eresztésével is meg lehetett oldani. 3. A szántás szélességének szabályozása. Ezt ugyan az ekevas szélessége bizonyos mértékig megszabja, de az eketaliga rúdjának beállításával jelentősen lehet ezt befolyásolni. „Az ekét szélesebb vagy keskenyebb fogásra a váltó vagyis a cságató által kormányozzuk, melly az eke tengelyének jobb oldalából az eke rúd fejébe, mellyet vezérnek nevezünk, kanyarodik". 179 Az eketaliga ezeket a funkcióit az eke és a szántás jellegének megfelelően más és más módon tölti be. így, akárcsak az ekék esetében, két nagy csoportot különböztetünk meg: a szimmetrikus és az aszimmetrikus eketaligákat, 1. A szimmetrikus eketaligák. A rúdjuk, mely rendszerint szárnyas, középen helyezkedik el. Kerekei egyforma nagyságúak, csak a mélység szabályozása lehetséges, szélességet csak a váltóeke esetében lehet állítani rajta. a) A túróeke szimmetrikus eketaligája. A bemutatott példány a Néprajzi Múzeum175 Leser, P.: i. m. 515 kk. — Bratanié, B.: Nesto starosti pluga kod slovena. II. térképén az ágyeke elterjedési területét jól lehet mérni. — Haudricourt, A. G.—Delamarre, M. J. B. 376—377. közölt térképén Bratanic és saját anyagát is feldolgozza. — Bratanic, B.: Nekolika napomena o technickaja konstrukciji starog slovenskog pluga, 52. jegyzet. 176. Az osztályozásban különösen az alábbi irodalom utalásait használom: Györffy István : i. m. 163—164. — Kovács László: i. m. 36 kk. — Hyöko, Ján: i. m. 22—28. 177. Milotai Ferenc: i. m. 1:119—121. Hasonló leírásokkal Erdélyből többel is rendelkezünk: „Ha az első lyukban van a patinkszeg vagy kakatszeg, akkor az eke beljebb hatol a földbe, ha egy lyukkal bátrabban van egy czollal, ha még eggyel hátrább 2 czollal kevésbé mélyed a földbe". Jankó János: i. m. 137. 178. Balásházy János: i. m. 2:64—65. 179. Baláshcizy János: i. m. 2:64—65.
