Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
részletesen foglalkozunk. Mivel azt kívántuk elérni, hogy egy későbbi agrártörténeti értékeléshez viszonylag biztos alapot teremtsünk a magleletekkel kapcsolatban, ezért, amelyik leletnél nem volt más megoldás, azt a bizonytalan korszakból származó lelőhelyek közé soroltuk, hogy ezáltal a további vizsgálódásokból kikapcsoljuk. A régészeti kormeghatározások újraértékelése néhány meglepő eredményt is hozott, így pl. a mindig újkőkorinak tartott lengyeli és aggteleki magleleteket a bronzkorba és a kora vaskorba kellett sorolni. Nagy aránytalanság mutatkozik a leletek között mind területi, mind pedig azok korának szempontjából. Sok magleletet ismerünk a bronzkorból és a római korból, viszont keveset az új kőkorból, kora vaskorból és népvándorláskorból, a kelták korából pedig egyet sem. Ezekből azonban ma még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert ezt a jelenséget a kutatás hiányosságára vezethetjük vissza. Annak ellenére, hogy a XVI—XIX. századból nagyon sok gabonavermet ismerünk, ebből az időből mag-maradványokról csak két helyről (Ebes és Berettj'ószentmárton) értesülünk. 13 Az általunk ismertetett újkori feldebrői magleletekhez hasonlókat bizonyára máshol is találhatnánk, ha a gabona vermekkel kapcsolatos néprajzi gyűjtéshez régészeti ásatások is járulnának. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ahol nagyobb mennyiségű mag került elő, ott sajnos többnyire csak kevés mintát tettek el belőle, ami megnehezíti a fajok számának pontos megállapítását, és az arányok helyes kiszámítását. 14 A régi adatok között sok olyannal is találkozunk, amelyek ma már aligha használhatók fel, és inkább csak kutatástörténeti értékük van, de lehetséges, hogy egy későbbi kutatásnak kiinduló pontjául szolgálnak majd. Az újabb eredmények között pedig szép számmal találhatók olyanok, amelyeknek teljes régészeti feldolgozására csak később kerül sor, ezért itt az adatok gyakran hiányosak. Sokszor csak éppen utalás történik egy-egy magleletre, de mint régészeti kor szempontjából megbízható adatot, ezeket is besoroltuk a többi közé. Gyűjtésünkkel igyekeztünk teljességre törekedni, de biztosak vagyunk abban, hogy néhány maglelet a felsoroltakon kívül is lappang még különböző gyűjteményekben, ásatási csomagokban, ezek feldolgozása későbbi feladat lesz. De ugyanígy későbbre maradt a különböző korú agyag- vagy sártapaszokban gyakori mag-, szár- vagy levélmaradványok, illetve ezek lenyomatainak vizsgálata, amelynek a módszere még nincs teljesen kidolgozva. Ilyen kísérletről eddig csak két lelőhelyről értesülünk (Hódmezővásárhely—Gorzsa és Zengővárkony). Az egyes növényfajok neveit, amennyiben már közölve vannak, mindig a közlemény alapján jelöljük, a latin nevüket csak abban az esetben említjük, ha azt az eredeti közlemény is tartalmazza, a magvak már közölt leírását pedig ez esetben itt elhagyjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben nem régészeti növényleletek 13. Ikvai Nándor : Terménytartó vermek Berettyószentmártonban. Debreceni Múzeum Évkönyve 111—123. p.— U. a.: Földalatti gabonatárolás Magyarországon. Ethnographia. (1966) 3. szám. 343—375. p. —-Itt kell még megemlíteni, hogy az utóbbi években az Országos Levéltár (Budapest) iratanyaga között Magyarországhoz szorosan kapcsolódó, egykori magyar területekről származó magvak kerültek elő a XVII—XIX. századból : a Komárom megyei Mócsról ( Bogdán István— Popp Zsigmond—Szabó Miklós: Kétszázéves gabonaszemek az Országos Levéltárban. AgrSz. (1963) 5. évf. 50—63. p.), az erdélyi Szerdahelyről ( Wellmann Imre—Mándy György—Mesch József: Száznegyven esztendős búzakalászlelet. AgrSz. (1963) 5. évf. 441—481. p.), a Zala megyei Alsó-Lendváról (Bogdán István: Ujabb kétszázéves gabonalelet. AgrSz. (1966) 8. évf. 486—492. p.) és Körmendtől nyugatra Burgenland területéről, közelebbről meg nem határozható helyről (Bogdán István: Háromszázéves búzaszem az Országos Levéltárban. AgrSz. (1965). 7. évf. 248—251. p.) 14. A növények meghatározása a múzeumoktól kapott teljes leletanyag vagy abból kivett minta alapján történt.
