Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
meghatározásával foglalkozóktól származik a növények meghatározása, és az azóta elveszett eredeti magleletek alapján ez már nem ellenőrizhető, azt a magunk részéről fenntartással fogadjuk, ós az összefoglaló táblázatban meg is jegyezzük. A még közöletlen, általunk meghatározott növényfajokat leírásukkal együtt általában az egyes lelőhelyek végén vesszük sorra. 15 A lelőhelyeket korszakonként, ábécé sorrendben tárgyaljuk. 16 I. ÚJKŐK OR— RÉZKOR 1. Hódmezővásárhely—Cukortanya (Csongrád m.) Gazdapusztai Gyula ásatása 1956-ban. Későneolitikus kunyhó maradványai egykori dúlásról és tűzvészről tanúskodnak. Az épületben az edények összetörve hevertek. A padlónívón kis mennyiségben gabonamagvak voltak szétszóródva. 17 2. Hódmezővásárhely—Gorzsa (Csongrád m.) A Kőrös-kultúra lakótelepe. Gazdapusztai Gyula ásatása során előkerült egy antropomorph edény („Gorzsai Venus"), ennek, valamint még sok egyéb edény, hálósúly és tapasztástöredék felületén sok pelyva- és toklászXenyova&t látható. Maácz János egyes töredékeken búza lenyomatát állapította meg, búzaszemet azonban nem találtak. 18 3. Hódmezővásárhely—Kökénydomb (Csongrád m.) Banner János ásatásai a tiszai-kultúra lakótelepén. Egy 1 m magas, 52 cm fenékátmérőjű kerek edény egyik töredékére tapadva került elő égett búza, egy szögletes tartályedény 19 körül pedig néhány elszenesedett magot említenek. 20 15. Munkánkhoz felhasználtuk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Agrobotanikai Gyűjteményét és a következő összefoglaló irodalmat: Wagner János: Magyarország gyomnövényei. Bp. 1908. — Wittmach, Ludwig: Landwirtschaftliche Samenkunde. Berlin, 1922. — Soó Rezső—Jávorka Sándor: A magyar növényvilág kézikönyve. 1—2. köt. Bp. 1951. — Heinisch, O.: Samenatlas. Berlin. 1955. — Brózik Sándor— Regius János: Almástermésűek. Alma. (Termesztett Gyümölcsfajtáink 1.) Bp. 1957. Ugyanezen sorozat 2. számában: Brózik Sándor: Csonthéjastermésűek. Cseresznye — meggy. Bp. 1959. Szilva — kajszi. Bp. 1960. Őszibarack. Bp. 1962. — Újvárosi Miklós: Gyomnövények, gyomirtás. Bp. 1957. — Brecher Gyula: A magismeret atlasza. Bp. 1960. — Lampeter, IV'.: Unkräuter in der Saatguterzeugung. Berlin 1962. — Lelley János—Mándy György: A búza. Bp. 1963. — Soó Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. 1—2. köt. Bp. 1964, 1966. — Schermann Szilárd: Magismeret. 1—2. köt. Bp. 1966.— A magvak és termések leírásánál az egységesítés érdekében, a fajok elnevezésénél Soó Rezső—Jávorka Sándor fent idézett munkáját vettük figyelembe. A táblázatban az újabb módosításokat és a fontosabb, korábban használt társneveket (syn.) is közöljük. 16. A magleletek és az ezekre vonatkozó adatok összegyűjtését 1966—67-ben végeztük el. Ezt megelőzőleg Královánszky Mán, Pető Mária és Regius János is végzett ilyen irányú munkát, akik néhány közöletlen magleletre hívták fel a figyelmünket. A gyűjtőmunka lehetetlen lett volna, ha az ásatok, múzeumigazgatók, a gyűjtemények kezelői nem siettek volna segítségünkre a legnagyobb készséggel, amiért valamennyiüknek itt is köszönetet mondunk. 17. Gazdapusztai Gyula: Kőkorvégi mécses Hódmezővásárhelyen. Arch. Ért. (1957) 84. évf. 211—213. p. 18. Gazdapusztai Gyula: A Kőrös-kultúra lakótelepe Hódmezővásárhely—Gorzsán. Arch Ért. (1957) 84. évf. 6. 10—11. p. 19. Banner János: A kökénydombi neolitkori telep. Dolg. (1930) 6. évf. 73. 101. p. 20. Banner, János: Das Tisza-, Maros-, Kőrös-Gebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit. Szeged—Leipzig. 1942. 37. p.
