Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

Lindau után tehát ismét hosszú szünet állt be a botanikai feldolgozások terén. Az utóbbi húsz év alatt azonban jelentős javulás következett be ezen a téren, bár ezek még mindig nem mondhatók rendszeres, folyamatos feldolgozásoknak, inkább alkalomszerűeknek. Gubányi Emil zengővárkonyi, Maácz János Hódmezővásárhely—Gorzsa-i, Zsák Zoltán pedig tószegi, Celldömölk—Sághegy-i, Pécs—Nagyárpád-i, Budapest I. Dísz tér 10-ben és még több lelőhelyen talált magvakat határozott meg. Hosszú idő után Zdenek Tempír (Csehszlovákia) foglalkozott részletekbe menően öt lelőhellyel (Pécs—Nagyárpád, Dunaújváros (Dunapentele), Tószeg, Süttő, Celldömölk—Sághegy), egyúttal a régi irodalom alapján összefoglalja az eddigi magyarországi mag leleteket. 1959 óta Keszthely környékén Füzes (Frech') Miklós végez rendszeres régészeti- növénytani vizsgálatokat. A Sági Károllyal közösen írt módszertani útmutatójukban foglalkoznak a régészeti növénytan fogalmával, a leletek konzerválódásának okaival, és hasznos gyakorlati tanácsokat adnak az ásató régész számára a növényleletek gyűjtésének módjára is. Eredményei egy részét már közölte és Sági Károllyal írt közös feldolgozásaiban nemcsak a mindennapi életre, de történelmi folyamatokra (pl. a kontinuitásra) is kapunk feleletet.

10 A régész és botanikus együttes munkájára csak a legutóbbi példát említhetjük, egyébként e két tudományág egymás mellett, de szinte függetlenül egymástól dolgozott. Nyáry és Wosinsky ugyan átadta a magvakat Deiningemek vizsgálatra, de annak eredményeit nem egyeztették a régészeti eredményekkel és így a következtetések elmaradtak. A legszembetűnőbb hiba azonban mindkét részről a növényi magvaknak a korszakba helyezése terén történt, ami sajnos a mai napig is érezteti hatását. Nyáry és Wosinsky idejében a régészeti korszakok időrendjének meghatározásai még bizonytalanok voltak és sokszor van bennük tévedés is. Ok a legjobb tudásuk és a régészet akkori állása szerint adták a meghatározásokat, az azóta eltelt kerek 90 év alatt azonban sok mindent helyesbítettek a régészek, vagy korábban biztosnak vélt megállapításokat legalábbis kérdésessé tettek. Mégis a régészek és a régészeti magleletekkel foglalkozók egyaránt elmulasztották a növényi leletek régészeti korok szerinti felülvizsgálatát. így a múlt századi, többnyire elavult és hibás időrendi megállapításokat változatlanul átvették egymástól egészen a legutóbbi időkig, ami természetesen egy nagy területre kiterjedő értékelésnél hibákhoz vezet, mint erre legutóbb Wolfgang La Baume is rámutatott.

11 Dolgozatunknak az a célja, hogy áttekintést nyújtson a magyarországi növényi mag- és termésleletekről az újkőkortól a XVIII. századig, és ezek korát a régészettudomány mai állása szerint megállapítsa.

12 Ez különösen a régebbi leleteknél jelentett nehéz feladatot, ezért némely lelőhelynél azok származási idejével is 2. évf. 144—154. p.) és Kazal Zsigmond (Kazal Zsigmond: A magyar mezőgazdaság története a honfoglalás előtti Időktől az újabb korig. Bp. 1927. 17. p.) ezt a közel száz éves, teljesen elavult megállapítást változatlanul átvették, ami eléggé groteszkül hat a saját korukban. 10. Sági Károly—Frech' Miklós: A régészeti növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése. (Múzeumi Módszertani Útmutató Füzetek 5.) Bp. 1966. — Füzes (Frech') Miklós és Sági Károly többi munkáját lásd a balatonkörnyéki lelőhelyeknél. 11. La Baume, Wolfgang: Frühgeschichte der europäischen Kulturpflanzen. (Giessener Abhandlungen zur Agrar- und Wirtschaftsforschungen der europäischen Ostens 16.) Giessen 1961. 19. p. 12. A dolgozat a három szerző között a következőképpen oszlik meg: Nováki Gyula a lelőhelyekre vonatkozó régészeti adatok összegyűjtését és a kormeghatározások újraértékelését, P. Hartyányi Borbála a mezőgazdasági és gyommagvak, Patay Árpád a kertészeti és gyümölcsleletek meghatározását végezte.