Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

Len — Linum usitatissimum L. 13 db. Ovális alakú lapos magvak, alapi részük kissé félregörbült, sekély köldököböllel. Felületük sérült, héjuk több helyen felre­pedezett. A fekete maghéjon belül a mag barnásfekete, ugyancsak repedezett része látható. Gabona rozsnok — Bromus secalinus L. 4 db. Tokiász nélküli, hosszú, ép, vékony szemek, hasi oldalukon négy barázdával. Csúcsuk lekerekített. A csíra ová­lis alakú, végén elhegyesedő. Keleti nyilasfű •— Conringia orientális (L.) Andrz. 3 db. Hosszúkás, hengeres alakú magvak. A csíra gyököcskés része a magvak oldalán elgörbülve, a magtól kissé külön áll. Felszíne hálózatos. Mindhárom kissé puffadt. Keserűfű •— Polygonum sp. 1 db. Három élű, csúcsán kissé elvékonyodó makkocs­ka, héja levált, csak a fényes belső rész látható. Konkoly — Agrostemma githago L. 4 db. Felületük sérült, az apró tüskesorok többsége lekopott. Vadrepce — Sinapis arvensis ÍJ. 1 db. Gömbölyű, felülete finoman pontozott. 120. Simontornya—Mozsi hegy (Tolna m.) Az országút mellett hat, féköríves fenékben végződő, átlag 2 méter mély vermet találtak, az egyikben sok szenesedett köles volt. Wosinsky Mór leírása szerint a Mozsi hegyen őskori lakótelep van, 295 de ennek összefüggése a magvakkal tisztá­zatlan, így ezek kora bizonytalan. 121. Szeged—Öthatom. (Csongrád m.) A múlt század második felében egy vermet tártak fel (mélysége 150, felső átmé­rője 40, alsó átmérője 175 cm), mely tele volt barnult kölessel. Környékén különböző korú telep- ós temető nyomok vannak, 296 a magvak kora azonban bizonytalan: Köles — Panicum miliaceum L. 40 cm 3 . Barnás, vöröses színű tokiász, amely szét­bontva egészen formátlan kis összeszáradt morzsalékos szemmaradványokat tar­talmaz. A tokiász háti és hasi része sima porcelánfényes, széles elliptikus alakú, háti oldala kissé domború. A külső tokiász a belső tokiászt szegélyezi. Néhány tokiász színe barnászöld. Szulák keserűfű -— Polygonum Convolvulus L. 2 db. Mindkét mak­kocska három élű, alapjuk és csúcsuk elhegyesedő, az élek kissé íveltek. Középen a legszélesebbek. Felületük finoman érdes. Mindkettőn lepellevél maradványai lát­hatók. Színük fekete fényes. Tarlóvirág — Stachys annua L. 2 db. Mindkét makkocs­ka felfúvódott, majdnem kerek, pajzs alakú. Háti és hasi részük kissé domború, a hasi él alig látszik. Az oldalélek élesek. A makkocskát kétfelé választják. Felületük apró gödörkékkel borított. Színük sötétbarna. Vadrepce — Sinapis arvensis L. 42 db. Apró, kerek magvak, belsejük teljesen üres. Felületük finoman pontozott. Színük fekete. 122. Szentes—Berekhát (Csongrád m.) Csallány Gábor említ őskori vermeket, melyekben megszenesedett búzamaradvá­nyok voltak, 297 koruk bizonytalan. 295. Wosinsky Mór: a 104. jegyzetben i. m. 1. köt. 199. p. 296. Varázséji Gusztáv: A szeged—öthalmi őstelep és temető. Arch. Ért. (1881) 14. évf. 325. p. —-A leletek a MgM-ban vannak. 297. Csallány Gábor: Szentes őskori képe. (Sima László : Szentes város története 1. Szentes 1914.) 18. p. — Zalotay Elemér: a 288. jegyzetben i. m. 62. p.

Next

/
Thumbnails
Contents