Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

115. Lengyeltóti (Somogy m.) Lehoczky Tivadar szerint Wosinsky Mór talált itt föld alatti lakásokban „kultúrmagvakat".

285

E környéken a Tatárvár nevű dombon nagykiterjedésű kora vaskori erődített telep van a váli—kultúrából,

286 így ez a lelőhely jöhetne számításba. Azonban nincsen tudomásunk arról, hogy Wosinsky kutatott volna Lengyeltótiban,

287 ő maga sem említi sehol sem, ezért valószínűnek tartjuk, hogy Lehoczky tévedésből „Lengyeltótit" írt „Lengyel" helyett, ahol Wosinsky valóban sok magvat talált. 116. Magyartés (Teés)—Gyapjas (Csongrád m.) 1882-ben a Tisza szabályozása alkalmával különböző őskori tárgyakkal együtt égett búza is került elő,

288 ezek kora bizonytalan. 117. Mindszent (Csongrád m.) A vasút mellett 1895-ben Nagy Géza tárt fel avarkori sírokat.

289 A leletanyaggal együtt hamu és köles is került be a Magyar Nemzeti Múzeumba.

290 Ugyanakkor azonban őskori, rómaikori és népvándorláskori cserepek is kerültek elő,

291 így a magvak kora bizonytalan. 118. Pécs—-Makárhegy (Baranya m.) Horváth Antal említi 1871-ben, hogy 2,5 láb mélyen egy korhadt faedényben „pörkölt rozst" találtak.

292 A hegy a zóki—kultúra

293 és a kora vaskor lelőhelyei közé tartozik,

2933 de közelebbi adatok hiányában a magvak kora bizonytalan. 119. Pécs (Baranya m.) A lelőhely ismeretlen, a régi múzeumi feljegyzések szerint a leletek „római-középkoriak",

294 80 cm

3 vegyes összetételű mag, az ebből kivett minta alapján: Árpa — Hordeum sp. 71 db. Egyenletes nagyságú, kissé lapított, ép, telt, csupasz szemek. Felületüket tokiász nem borítja. A szemek egy részének tengelye görbült. Csíra a szemek többségénél sértetlen, aránylag nagy, ovális alakú. Gyököcskés részük a pajzsból kinyúlik. Színük sötétbarna, barnásfekete. Közönséges búza — Triticum aestivum L. 1 db. Ovális alakú, ép. Háta kissé ormós, a csírapajzs felett enyhén emelkedő. Hasi barázdája keskeny, közepesen mély. Csúcsa lekerekített. Rajta ritka szőrpamat látható. A csírapajzs ovális alakú, benne a csíra összetöppedt. 285: Lehoczky Tivadar: Őskori őrlőkövekről. Arch. Ért. (1898) u. f. 18. évf. 90. p. 286. Mozsolics, Amália: az 56. jegyzetben i. m. (1967) 47. p. 287. Draveczky Balázs közlése. 288. Zalotay Elemér: Csongrád vármegye őskori települése. Dolg. (1932) 8. évf. 76. p. — MNM leltárkönyve 1882 /140/ 169—250, 260—265. — A magvak nincsenek meg. 289. Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában. BpRég (1897) 5. évf. 82, 83. p. 290. MNM leltárkönyve 1895/141. 1. —A magvak nincsenek meg. 291. U. o. 1895/168. 1—8. 292. Horváth Antal: Pécsvidéki és egyéb leletek. Arch. Közi. (1871) 8. évf. 60. p. 293. Tompa, Ferenc: a 31. jegyzetben i. m. 61. p. 293a. Patek, Erzsébet: Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. Arch. Hung. 44. Bp. 1968. 62—63. p. 294. A leletek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban vannak. 5 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 65