Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
ton tartó nedvesség befolyására összefüggő tömegekben találták, maguk a magvak egyenletesen keverve voltak. Kalászt vagy pelyvát nem találtak. A részletes ismertetésben 10 kultiirnövényt és 14 gyomnövényt sorol fel. Ököl nagyságú kenyérdarabot is említ, amely gomborka magvakkal volt burkolva, a liszt eredetére nézve pedig csak feltételezi, hogy búzából származik. Más kenyérmorzsákban kölest talált. A magvak legnagyobb része — főleg árpa és borsó — kisebbek, mint robenhauseniek, és ezért annál korábbinak véli. Az utóbbi megállapítást természetesen a fentiek alapján ma már nem fogadhatjuk el. Itt kell még megemlíteni, hogy Kosutány Tamás vegyi vizsgálatokat végzett a magvakkal, de ez különösebb eredményre nem vezetett. Deininger a következő magvakat ismerteti részletesen: Közönséges búza — Triticum aestivum (vulgare) Lamarck. Apróbúza — Triticum vulgare. Egyszemű alakor — Triticum monococcum. Köles —- Panicum miliaceum. Csupasz árpái — Hordeum 2 . Bükköny — Lathyrus sativus L. Kelta törpe lóbab — Vicia Faba celtica. Vetési borsó — Pisum sativum L. Lencse — Ervum Lens L. Gomborka — Camelina sativa Crantz. Felsorolásában még az alábbi gyommagvak szerepelnek: Mohar sertike — Setaria viridis Beauv. Tisztes bibetyű — Sideritis montana L. Tompa lórom — Rumex obtusifolius L. Szulák cikkszár —• Polygonum Convolvulus L. L/óromlevelíí cikkszár — P. lapathifolium L. Pokolvar libatop — Chenopodium hybridum L. Ora ziliz v.dinnyehibik — Hibiscus Trionum L. Ragadós galaj — Galium Aparine L. Tejoltó galaj —• G. verum L. Tóparti galaj — G. palustre L. Disznó paréj —• Amaranthus retroflexus L. Földi bodza — Sambucus Ebulus L. Zsálya (talán mezei zsálya) — Salvia pratensis L.(?) Útifű (valószínűleg keskenylevelú) —Plantago lanceolata L. ( ?). A tíz termesztett növény magvainak a méreteit is közli táblázatban 152 . A ma is meglevő magvak között a búza 5 %-a Triticum monococcum. A Deininger által leírt magvak közül a köles —- Panicum miliaceum L. korát 1967-ben Mebus A. Geyh (Hannover) C 14-es vizsgálattal 2560^75 évben állapította meg, annak feltételezésével, hogy a magvak nem estek át konzerváláson. 153 Utóbbinak semmi nyoma sem látszik, a régi irodalomban nem említik, így a kormeghatározást biztosnak vehetjük. Ezek szerint a köles i. e. VII—VI. századból, a kora vaskorból származik, ami alátámasztja a fenti kronológiai kiértékelést. Mivel azonban a magvak több helyről is származhatnak a barlangon belül, tehát esetleg korkülönbség is lehet köztük, ezért a többi mag korára nézve ezt a meghatározást csak feltételesen fogadjuk el. b) „Denevérág". Nyáry a harmadik ásatása során, 1877 augusztusában a barlang egyik távoli másik ágában, a Denevérágban végzett kutatást. A barlang falában fülkéket talált, melyek magassága 1 m, szélességük 80 cm, mélységük 60 cm volt. Az ezeket kitöltő iszapban a leírás szerint ugyanolyan gabonamagvakat találtak, mint a csontvázak mellett, ezért Nyáry gabonatartó kamráknak tekintette ezeket. Az egyikben elszenesedett gabona volt (közelebbről meg nem határozva), egy másikból búza és köles került elő, egy harmadikban pedig búza, borsó és köles volt. Ugyanezekben még szarvasagancsba foglalt pattintott kőpenge, kőből készült csüngő („amulett") és valószínűleg egy orsógomb („buzogányféle"), valamint egy bölényszarv került elő. A fülkéket kitöltő réteget nem ismerjük, a felsorolt leletek egymagukban nem korhatározók, mert nem ismerjük a magvakhoz való viszonyu152. Nyáry Jenő: a 3. jegyzetben i. m. 55—64. p. II. tábla. — A leletek a MgM-ban vannak. 153. L. a 119/a jegyzetet. A próba száma : Hv 1778.
