Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig
neolitikumba nem tartozhatnak, inkább a kora vaskorba, mely korszaknak bő leletanyagát maga is felismerte, és közölte is a barlangból. 142 Nem érdektelen az a megjegyzése sem, hogy a sírban talált edények és cserepek kavicsos agyagból készültek és sötétbarnák, 143 a Csont ház rétegeinél pedig kiemeli, hogy a finomabb és szépen díszített kerámia az alsó, a ki nem iszapolt, szemcsés agyagból készült, rosszul kiégetett edények pedig a felső rétegből kerültek elő. 144 A két réteg időrendjét Nyáry is helyesen állapítja meg, vagyis az alsót neolitikusnak, a felsőt pedig kora vaskorinak tartotta 145 , amit a későbbi ásatások is igazoltak. Ma már nem dönthetjük el bizonyosan, hogy sírmellékleteknek vagy telephulladékoknak tekintsük-e ezeket a leleteket, mindenesetre a sírok neolitikus keltezését már eleve kizárják, és azokat legkorábban kora vaskorinak tarthatjuk, de az sincs kizárva, hogy ennél is fiatalabb korúak. A magvak előkerülését illetően csak rövid leírásra vagyunk utalva. Nyáry az első ásatásával kapcsolatban a következőket írja: „majdnem minden emberi váz koponyájánál ivóedényt és szenesedett gabonát" találtak. 140 A második ásatásnál tárta fel ugyanitt a két külső sort, „mellettük ugyancsak nagy mennyiségben szenesedett magvak, csont és kőeszközök" voltak. Ugyanakkor a szomszédos Nagypitvarban is feltárt 27 sírt, az előzőkhöz hasonló rítust talált. Ezekkel kapcsolatban írja: „midőn a megholtat a fülkébe tették, fejének egyik oldalánál tüzet raktak s a tűz elhamvadván a megholtnak fejét cserépdarabbal betakarták s a halotti tor után egy csomó élelmi magot raktak melléje". 147 Mint már fentebb kifejtettük, az adatok hiányossága miatt a sírok „mellékleteit" kénytelenek vagyunk kétségbe vonni, így a magvaknál is felmerül a kérdés, egyáltalában a sírokhoz tartoztak-e? A fentiek alapján a magvak is legkorábban a kora vaskorba sorolhatók, de ennél fiatalabb eredetük is lehetséges. Nyáry két koponyával együtt a magvak kis részét Berlinbe küldte Rudolf Virchownak, aki az utóbbiakat P. Ascherr&l és WittmackknX határoztatta meg. A vizsgálat a következő évben, 1877-ben el is készült, búzát, kölest és bükkönyt állapítottak meg. 148 De ugyanilyen gyorsan készült el a magvak vizsgálatával Deininger Imre is 149 , akinek eredményeit Nyáry 1877-ben 150 , majd 1881-ben ennél részletesebben tette közzé. Közben 1880 végén az Országos Régészeti és Embertani Társulatban előadás keretében magukat a magvakat is bemutatta 151 . Mivel az 1881. évi közleményben az első ásatás ismertetése között szerepel a magvak feldolgozása is, valószínű, hogy az adatok csak az első alkalommal feltárt két belső sor sírjaira vonatkoznak. Ezek szerint a második ásatásnál előkerült maganyag nem került már feldolgozásra. Deininger leírása szerint a magvakat a csontvázak mellett rakásokban, s a foly142. U. o. 35, 46, 80 és 81. ábrák. A 80. ábrán közölt kiöntöcsőrös edényhez hasonlót ugyancsak az aggteleki barlangból Tompa Ferenc a neolitikumba sorol (Tompa, Ferenc: a 110. jegyzetben i. m. 1929. XVI. tábla 8.) de Korek József és Patay Pál ezt a késő bronzkori pilinyi-kultúrába helyezi. (Korek József—Patay Pál: a 121. jegyzetben i. m. 20. p.) 143. Nyáry Jenő: a 3. jegyzetben i. m. 33. p. 144. U. o. 97. p. 145. TJ. o. 98, 133. p. 146. TJ. o. 31. p. 147. TJ. o. 74. p. 148. TJ. o. 61—-62. p.; Staub, Móritz: a 3. jegyzetben i. m. 285. p. 149. Arch. Ért. (1877) 11. évf. 98, 132. p.' 150. Nyáry Jenő: a 140. jegyzetben i. m. 151. Hampel József: Jelentések az Orsz. Rég. és Embertani Társulat üléseiről. Arch. Ért. (1881) u. f. 1. évf. III—IV. p.
