Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

ket, utóbbiakat addig, amíg azokat közösen használják, rendszeres gazdasági üzemterv szerint kell kezelni; a tulajdonosnak saját erdejében elkövetett tiltott cselekményeit vagy mulasztásait erdőrendészeti áthágásnak minősítette;

11 rendelkezett az xijraerdősítésről és erdőtörzskönyvnek törvényhatóságonként való vezetéséről. Erdőrendészeti ügyekben nem az általános közigazgatási hatóságok (járási hatóság, alispán stb.), hanem I. fokon a törvényhatóság közigazgatási bizottságának erdészeti albizottsága és II. (egyúttal végső-) fokon a földművelésügyi miniszter határoztak. Az erdőtörvény végrehajtásának közvetlen ellenőrzését 20 erdő felügy élő és ugyanennyi al erdőfelügyelő végezte az országban. Különleges rendelkezéseket tartalmazott a törvény az összes erdőterület 3,76%-án álló véderdőkre; ezek birtokosait a közigazgatási bizottság, a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére, meghatározott esetekben kötelezően társulatba tömöríthette. Az erdők és a beerdősített területek gazdasági kezeléséről — az erdőfelügyelő ellenőrzése mellett •— maguk az erdőbirtokosok gondoskodtak. Ez a gyakorlat nem vált be mindenütt.

1- Ezért a Földmívelésügyi Minisztérium új erdőügyi törvény alkotását kezdeményezte. Az 1898: XIX. törvénycikk, illetve ennek 115.217/1899. F. M. sz. végrehajtási rendelete szabályozta az erdők szakszerű kezelését és gazdasági használatát. A községi és némely más erdőkre e törvény állami kezelést tett kötelezővé, más erdők és a beerdősítendő kopár területek tekintetében pedig a tulajdonos kérhette azt. Az állami kezelés a tulajdon- és a haszonélvezeti jogot nem érintette. Az összes erdők mintegy negyedrészének megfelelő területű, állami kezelésbe vett erdők igazgatását a minisztérium a kincstári erdők kezelésének rendszerébe illesztette bele ; 1914-ben azt 4 erdőigazgatóság, 4 főerdémivatal, 7 erdőhivatal és 139 erdőgondnokság látta el. (A volt naszódvidéki községi erdők kezelését — a vagyonkezelésre is kiterjedően — az 1890: XIX. törvénycikk szabályozta.) Szakoktatási vonatkozásban a Bányászati és Erdészeti Főiskola (Selmecbánya) erdészeti tagozata, valamint a 4 erdőőri szakiskola (Vadászerdő, Liptóújváros, Királyhalom, Görgény-Szent-Imre) szolgálta az erdészet fejlesztését. 1897-ben a minisztérium Selmecbányán központi, a négy erdőőri szakiskolán pedig külső erdészeti kísérleti állomást létesített (12.650/1897". F. M., 91.928/1905. F. M.). A vízmosásos, kopár és futóhomokos területek kötelező erdősítését, fásítását (és véderdőként való kezelését) a Földmívelésügyi Minisztérium segélyek folyósításával, 20—-40 évi adómentesség kieszközlésével, facsemeték juttatásával, illetve jutalmazással támogatta (34.250/1911. F. M.). Az ország akkori területének 27,34 %-át borították erdők. Növényvédelem A növényvédelem intézményes kiépítése is a filoxera kártételei elleni védekezés alapjaiból nőtt ki Magyarországon ugyanúgy, mint a szőlészeti és borászati közigazgatás. A filoxera 1875-ben lépett fel nálunk. Bár mindjárt kezdetben törvényhozási úton több intézkedést tettek ellene (1880: I. és IL, 1882: XV., 1883: XVII. t-cikkek), és 1879-ben borászati kormánybiztost neveztek ki, 1880-tól kezdve vándortanítókat, 1889-től kezdve pedig filoxérafeliigyelőket alkalmaztak, a baj országos elterjedését nem sikerült megakadályozni. A hazai szőlőterület, amely a filoxera 11. Idegen erdőkben elkövetett károsító cselekmények, ha a 60 koronás értékhatárt meg nem haladták vagy súlyosabb minősítés alá nem estek, erdei kihágások (szabálysértések) voltak. Leggyakoribb erdei kihágás akkoriban az idegen erdőben való jogosulatlan legeltetés. 12. V. ö. Kaan Károly: Erdőgazdaság-politikai kérdések. Bp. 1920. 46., 50. és köv. p.